Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 27. (Eger, 2009.)
PÁLL-GERGELY B.-ERŐSS Z. P.: A Magyarországon élő Vertigo fajok együttes előfordulásai és megjegyzések habitat-preferenciájukról
elterjedési mintázatukról, mikrohabitat-választásukról, genetikai diverzitásukról, reprodukciós biológiájukról, táplálkozási szokásukról, stb. (Pokryszko, B. M. 2003). A Vertigo fajok egymáshoz való viszonyáról, több faj együttéléséről, malakocönológiai szokásairól az előzőekhez hasonlóan kevés adatunk áll rendelkezésre (Pokryszko, B. M. 2003). Hornung et al. (2003) és Pokryszko, B. M. (1990) munkájában találunk néhány utalást különböző Vertigo fajok együttélésére vonatkozólag. Dolgozatunkban saját és irodalmi adatokra támaszkodva tisztázzuk, hogy mely Vertigo fajok élnek egymás társaságában. A génusz fajai közötti kompetícióról gyakorlatilag semmit nem tudunk, hasonlóan hiányos ismeretekkel rendelkezünk az egyik legfontosabb ökológiai igényről, a táplálékról. Csupán egy publikáció ismert (Steusloff, U. 1937), mely a V moulinsiana táplálkozásáról szól. Nem tudjuk, hogy mi limitálja a fajok elterjedését. Talán az olyan közvetett adatok, mint a fajok együttes előfordulása, eddig nem ismert ökológiai eseményekre enged következtetni. Anyag és módszer Az együttes előfordulást az alábbi értelemben használjuk: egy homogén élőhelyről, egy kis területről szedett talajmintában (ill. egyeléses mintában) megtalálhatók a fajok. A Vertigo fajok együttélését vizsgálva ki kellett zárnunk az olyan adatokat, amelyek nem bizonyítják egyértelműen, hogy az egyedek egy helyen éltek. Tipikusan ilyenek a patakhordalékok tartalmát leíró faunisztikai adatok. Olyan cikkeket illetve adatbázisokat használtunk fel, amiről kideríthető, hogy a gyűjtött csigák tényleg egy helyről származtak. Azokat az irodalmakat, ahol nem volt egyértelmű a fajok együttes előfordulása (pl. Fehér, Z. & Gubányi, A. 2001, Pintér, L. & Suara, R. 2004), kihagytuk az elemzésből. Az irodalmi adatok felhasználásánál problémát jelent, hogy sok faunista a több faj érdekében egy mozaikos terület több különböző adottságú élőhelyéről is gyűjt. Ez a szemlélet természetesen nem elítélendő, viszont így az egy lelőhelyről származó fajok nem biztos, hogy együtt is éltek. Ezért csak olyan irodalmakat és adatbázisokat használtunk fel, amelyek esetében a gyűjtő gyűjtési módszere garancia arra, hogy a talált csigák csak egy kisebb, homogén mikroélőhelyről származnak. Több faunisztikai cikket (Farkas, R. 2005, 2008, Farkas in press, Deli, T. 2002, 2007, 2008, Erőss, Z. 1981, Domokos, T. 1985, 2004, Páli-Gergely, B. 2006, Sólymos et al 2007, Héra, Z. 2003), saját publikálatlan gyűjtési adatokat, valamint a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM, Budapest), a Mátra Múzeum (MMGY, Gyöngyös) és a Somogy Megyei Múzeum (Nógrádi Sára és Uherkovich Ákos adatai) adatbázisát használtuk fel különböző kombinációk összegyűjtésére. Összesen 1938 Vertigo előfordulási adatból dolgoztunk. Az eredményekben szereplő faj kombinációk csupán a felsorolt fajok együttes előfordulását bizonyítják, viszont azt nem, hogy más Vertigo faj nem élt a gyűjtési területen. Mivel a kicsiny egyedek megtalálása viszonylag nehéz, elképzelhető, hogy egy területről nem került elő az összes ott élő faj. Minden esetben a helytakarékosság miatt csak egy kombinációt írunk példaként, holott az utalhat nagyon gyakori eseményre is, például a V. antivertigo, (Draparnaud, 1801) V angustior és V. pygmaea (Draparnaud, 1801) hármas esetében. Találtunk olyan hazai tájegységet, ahol szemben más területekkel, az egyedüli előfordulás kifejezetten jellemző volt. Deli (2007) a Szatmár-Beregi síkon 19 helyen találta meg egyedül a V. angustior, és 17 helyen a V. pygmaea fajt. A területről nem közölte a két faj
