Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 27. (Eger, 2009.)

SÖLÉTORMOS A.-SZAPPANOS B.-KROLOPP E.: Római kori rétegsor malakológiai vizsgálata (Budapest, Rómaifürdő, Ernőd u.)

1. ábra: A lelőhely elhelyezkedése - Figurel : Location of the locality Az A3 jelzésű árok közel 180 cm-es rétegsorából a malakológai vizsgálatokhoz 4 db, egyen­ként kb. 5 kg tömegű üledékmintát vettünk. A minták feldolgozása a korábban kialakult gyakorlatnak megfelelően történt. A nedves minták 5-6 napos kiszárítása után került sor az iszapolásra. Az üledékek nagy szervesanyag tartalma miatt szükség volt hidrogén-peroxid alkalmazására is. A szétázott anyagot 0,8 mm lyukméretű szitán mostuk át. Az infralámpa alatt kiszárított maradékból a malakológiai anyagot kiválogattuk, meghatároztuk és értékeltük. Mivel a minták iszapolási maradékaiban igen nagy mennyiségű malakológiai anyag volt, ezért az eredeti mennyiségeknek csak bizonyos hányadát dolgoztuk fel és értékeltük ki. Az egyes iszapolási maradékok gondos keverése, majd szétosztása után is reprezentatív maradt a minta, és még tartalmazta a kvantitatív vizsgálatokhoz szükséges héj-mennyiséget (100 feletti példányszám). A felülről számított első minta iszapolatának 1/16-od mennyisé­gét dolgoztuk fel, a másodikat, mivel ebben nagyon sok héj volt, 1/32-ed részig osztottuk, a harmadiknak szintén 1/16-od részét, míg a negyediknek teljes egészét felhasználtuk. A 4 mintából ilyen módon 34 faj 3213 példányát dolgoztuk fel (7. táblázat). A rétegsor két felső képződménye (2. ábra) antropogén üledéknek bizonyult, ezért azok­ból nem vettünk mintát. 1. minta (3. képződmény, régészeti jelölése: SE2) 105-125 cm Mollusca-faunája (7. táblázat) vízi és szárazföldi fajok együttese. Egyedszámarány tekinte­tében az utóbbiak erős, közel 90%-os dominanciája figyelhető meg. A víziek közül a legnagyobb egyedszámban előforduló faj (Lymnaea truncatula) sekély, mocsaras állóvizekben él, de nedves, tocsogós réteken is megtalálható. Hasonló az élőhelye

Next

/
Oldalképek
Tartalom