Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 27. (Eger, 2009.)

SÖLÉTORMOS A.-SZAPPANOS B.-KROLOPP E.: Római kori rétegsor malakológiai vizsgálata (Budapest, Rómaifürdő, Ernőd u.)

a törpekagylóknak (Pisidium fajok) Ugyanakkor néhány példányban állandó vizet igénylő kopoltyús csigák is előkerültek (Valvata cristata, Bithynia tentaculata). A szárazföldi csigák közt a fokozottan nedvességigényes, vízparton, víz közelében vagy nedves réten élő fajok egyedszámaránya 78%-ot ér el. Erdőlakó faj nincs a faunában és hiányoznak a meleg, száraz környezetre jellemző (xerotherm) fajok is. A fentiek alapján az üledékképződési környezet alacsony növényzetű, nedves terület lehetett, amelyet időnként sekély, elmocsarasodó víz borított. A nagy egyedszám (mintegy 2000 db/kg) azt jelzi, hogy az élőhely az apró csigák számára kedvező volt (állandó nedvesség, táplálékot és búvóhelyet adó dús növényzet). Erre utal az a megfigyelés is, hogy az iszapolási maradékban sok szerves (növényi) törmelék volt. 2. minta (4. képződmény, régészeti jelölése: SE3) 125-143 cm A minta faunája (1. táblázat) az előzőhöz hasonlóan vízi és szárazföldi fajokat egyaránt tartalmaz. Itt azonban nagyobb fajszámú vízi fauna található, amelynek a szárazföldiekhez viszonyított egyedszámaránya is valamivel magasabb az előzőnél (17,2%). Ennél fontosabb azonban, hogy a víziek között a kopoltyúval lélegzők, tehát az állandó vízborítást igénylők egyedszámaránya 43,6%. Ez, és maga a fauna összetétele arra utal, hogy a területen állandóan, illetve legalább egy-egy hosszabb időszak alatt sekély, mocsaras állóvíz lehetet. A szárazföldi csigafauna jellegében hasonló az előzőhöz. Itt is a fokozottan nedvességigényesek dominálnak, de egyedszámarányuk alacsonyabb (67%). Néhány xerotherm faj is előfordul (Granaria frumentum, Truncatellina cylindrica, Helicopsis striata), de százalékarányuk összevontan sem éri el az 1%-ot. A fentiekből és a gazdagabb faj számból arra lehet következtetni, hogy a sekély, mocsaras vízzel borított terület közvetlen környezete az előzőhöz hasonlítva változatosabb élőhely volt. Az összegyedszám igen magas, az előzőnek több, mint kétszerese (mintegy 4350 db/kg), amely itt is a fauna számára optimális körülményeket biztosító környezettel magyarázható. Az iszapolási maradékban levő nagymennyiségű szerves törmelék is ezt erősíti meg. 3. minta (5. képződmény, régészeti jelölése: SE5) 143-160 cm A mindössze 6 fajból és 12 példányból álló vízi fauna (1. táblázat) az összpéldányszámnak mindössze 1,8%-át adja. A szárazföldi fajok közt itt is a fokozottan nedvességigényesek dominálnak. Ugyanakkor a meleg-száraz környezetet igénylők is 6%-os értéket érnek el (az előző mintákban ez 0, illetve 0,8% volt). A nedves réten, vagy hasonló biotópban élők mellett szárazabb, bokros területen élő faj (Cepaea vindobonensis) is előfordul. Fentiek alapján feltételezhető, hogy a környezet ugyan nedves, de időnként kiszáradó volt, vízborítás nélkül. A néhány példányos vízi fauna magyarázata az lehet, hogy a réteg nem válik el élesen a felette és alatta lévőnél, amelyekben viszont jelentős vízi fauna van. 4. minta (6. képződmény, régészeti jelölése: SE7) 160-175cm A faunában (/. táblázat) a vízi fajok egyedszámaránya az első két mintáéhoz hasonló. A kopoltyús fajok 55%-os aránya jelzi, hogy állandó vízborítású lehetett a közvetlen környezet. A fauna összképéből sekély állóvízre, esetleg lassan folyó vízre, holtágra lehet következtetni.