Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 13. (Eger, 1994.)

BÁBA, K.: Adatok Csongrád megye (Dél-Alföld) gyepeinek állatföldrajzi viszonyaihoz a csigák alapján

alárendelt szerepűek. Felszín alatti vizek főleg NaHCC»3-osak Szentestől D-re. A DorozsmaiMajsai homokhát kistájegység futóhomokos hordalékkúpsíkság, talajai homokos váztalajok, löszös felületeken csernozjom jellegű homoktalajok alakultak ki, mélyebb részeken szolonyeces, szolonocsákos rétitalajok. E kistájra jellemzőek a homoki rétek, láprétek, míg a Dél-Tiszavölgyben főleg a szikes növénytársulások az uralkodóak. Mindkét kistájegység nagyrésze kultúrtáj, kultúrsztyepp (Marosi, S.-Somogyi, S. 1990). Talajvizei CaMg-HCC»3-osak. Előkerült faunaelemek és a növénytársulások állatföldrajzi jellegzetességei A vizsgált növénytársulásokból 29 faj 3549 élő egyede került elő. 1.-2. táblázat. A kultúrhatások növekedése (elsősorban lecsapolások) révén egy fajnak a kaspi-szarmata Vertigo angustiornak csak üres héjai kerültek elő. A táblázatban található keresztek a holt állapotban előkerült fajokat jelölik, ami a növénytársulás nedvesség állapotában való változást jelent. A Caricetum meghatározó faunaelemei turkesztáni (Cochlicopa lubricella), kelet-szibériai (Carchium minimum) és holarktikus vízparti elemek (Vallonia pulchella, Zonitoides) a szárazodásra utal a holomediterrán (Monacha) faunaelem megjelenése. A Caricetumbó] szárazodással keletkező Succiso-Molinetum-bm megnő a nyugat-szibériai (Succinea oblonga), turkesztáni (Cochlicopa lubricella, Vallonia enniensis) és holomediterrán (Monacha, Chondrula) faunakörök jelentősége, színező elemekként a kaspi-szarmata és euroszibériai meztelencsigák jelennek meg. Az Alföld és Dél-Alföld faunájában új faunaelemként jelentkezik az expansiv Fagion illiricum faunakörből a Deroceras sturannyi. Eddig dunántúli előfordulásai voltak ismertek (Pintér, L. et al. 1979). A 3-5 szikes növénytársulások szukcessziósorának vizes, nedves fázisai (Bolboschienetum, Astero-Agrostitetum) faunaelemekben szegény. A szárazodási sorban jellemző a holomeditemín faunakör részarányának szárazodással való csökkenése. Az Agrostio Caricetumban az év egy részében relatív nedves fázis a kelet-szibériai (Pupilla), turkesztáni (Vallonia enniensis) faunakörök magas százalékértékei és színező elemek megjelenése kaspi-szarmata (Cepaea), ponto-pannon (Helicopsis, Helix), továbbá a Quercion frainetto (Granaria) jellemző. A másodlagos (Monacha) faunakörökkel jellemezhető korábbi Nagykunság Tiszazug kistájegységi vizsgálataim szerint (Bába, K. 1987). További szárazodás révén az AcM/eo-festucetum a kelet-szibériai (Pupilla), holomediten'án (Chondrula, Monacha) faunakörök dominanciája jellemző. Színező faunakörök a nyugatszibériai (Vertigo pygmaea) holarktikus (Vallonia fajok) és ponto-pannon (Helicella). A legszárazabb legeltetett Artemisivo-Festucetum, a holomediterrán (Monacha) dominancia jellemzi. Az ubiqiusta holarktikus (Vallonia) színező elemként jelentkezik. A faunakörök jellegzetes változási folyamatait a szikes gyepformációk szukcessziójának szárazodási folyamatában az 1. ábra szemlélteti. A szárazodás legjellegzetesebb jelzője a vízparti ubiquistákat tartalmazó nyugat-szibériai faunakör egyenletes csökkenése. A gyűjtőhelyek relatív nedvességátiagai azt mutatják, hogy a szárazodási-nedvesedési folyamatok egymást váltják. Az Agrostio-Caricetum kismértékű nedvesedése a turkesztáni, kelet-szibériai faunakörök megjelenésével jár együtt. A további szárazodás a széles tűréshatású holarktikus faunaelemek elszaporodását teszi lehetővé. A homoki növényzet két vizsgált társulásának állatföldrajzi viszonyai nagymértékben megegyeznek korábbi vizsgálataim eredményeivel a Duna-Tisza köz Bugaci homokháton és Alpáron (Tiszazug kistáj). A mészkedvelő homokpusztagyep (Festucetum vaginatae)-bó\ a legeltetéssel létrejött homoki legelőn (Potentillo-Festucetum) faunaelem csökkenés és a faunakörök összetételében változás jellemzi. A homokpusztagyepet ponto-pannon Helicella (Helicopsis), holomediterrán (Truncatellina, Chondrula) faunakör dominancia jellemzi, keletszibériai Alpáron: a Dél-Alföldtől eltérően holarktikus (Vallonia) fajok subdomináns faunakör-