Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 13. (Eger, 1994.)

BÁBA, K.: Adatok Csongrád megye (Dél-Alföld) gyepeinek állatföldrajzi viszonyaihoz a csigák alapján

rel. Színező elemek turkesztáni és kaspi-szarmata, holomediterrán és Quercion frainetto faunakörök részesedése. Abszolút dominánssá válik a ponto-pannon faunakör. Eltérően az Alpárnál tapasztaltakkal a Helicopsis helyett a Helicella obivia válik tömegessé (Bába, K. 1987). A homokpusztarét állatföldrajzi viszonyai nagyon hasonlóak a nagytatársánci löszgyep állatföldrajzi viszonyaihoz (Bába, K. 1976). A kelet-szibériai és holomediterrán faunakörök túlsúlya jellemző a Pupilla muscomm és Chondrula tridens karakterfajokkal, kelet-szibériai és turkesztáni színező elemekkel (Succinea^ Cochlicopa lubricella). A kaszált Astragallo-Salvio Festucetum holomediterrán faunakör százalékai magasabbak a Nagytatársáncon tapasztaltaknál. A Pastinaco-Arrhanetheretumban a holarktikus, turkesztáni faunakörök dominálnak. Az ubiquista melegkedvelő holomediterrán (Monacha, Chondrula) és a hullámtér felől érkező euro-szibériai (meztelencsigák) subdomináns faunakörök, színező elemek a szintén hullámtér felől érkező (a töltés mellett füzesek vannak) nyugat-szibériai (Succiena) vízparti ubiquista holarktikus Zonitoides és a kaszálások révén már kipusztult Perforatella, Euconulus. A vizsgált növénytársulásokban a kontinentális faunakörök dominálnak. Szárazodással részarányuk csökken, ahogy azt a Caricetum-Succiso-Molinetum és a Bolboschoenetum-Agrostio Caricetum növénytársulásokban látható. Komplementer módon nő a holomediterrán faunaelemek részesedése. Ugyanez tapasztalható a rövidfűvű birkalegelőn, az Artemiso-Festucetumban. A kontinentális faunakörök közül a kelet-szibériai, turkesztáni, a homoki gyepeken a pontusi elemek játszanak meghatározó szerepet. A submenditerrán faunakörök közül a holomediterrán, homoki gyepeken a Quercion frainetto faunakörök jellemzőek. Az állatföldrajzi megoszlások genetikai talajtípusok és tájegységek szerint A vizsgált tájegységekre is érvényes az egyes növénytársulások és benne állategyütteseik, köztük a csigaegyüttesek összetételét megszabó genetikai talajtípusok mozaikossága. A tájegységre jellemző különbségeket a csigák szempontjából a makro- és mikroklima, (Bába, K. 1992) a faunatranszportot befolyásoló folyóvízsűrűség és vízhozam mellett (Bába, K. 1983) a genetikai talajtípusok megoszlása, azok kiterjedése hoznak létre. Ez az oka Varga, Z. 1989 Lepidoptera fauna alapján a magyarországi erdőssztyepp állatföldrajzi összetételére vonatkozó megállapításának, hogy a pannóniai térségben az erdőssztyepp állatföldrajzi szempontból a mozaiktájak egy fajtájaként fogható fel. Különösen igaz ez a megállapítás az Alföld talajtani heterogenitása szempontjából. A két kistájegység genetikai talajtípusok szerint rendezett növénytársulásai csigaegyütteseinek állatföldrajzi összetétel bel i különbségeit a 3. táblázat mutatja és a 2, 3. ábra szemlélteti. A kontinentális faunakörök közül jellegzetes eltérés mutatkozik az egyes talajtípusok közt. A vízhatás alatt álló talajtípusok: (1.2) közös jellegzetessége a nyugat-szibériai faunakörök a csernozjomjellegű homok (5), és sztyeppesedő réti szolonycen (2) mutatnak kiugró dominanciát. A homokos váztalajokon részben a kultúrhatások miatt, a ponto-pannon és a holarktikus faunakörök jellegzetesek. A töltések öntéstalajain kialakult kultúrtársulásban (6.) a széles tűréshatárú holarktikus faunakör faunaelemei meghatározóak. A szubatlanti faunakörök segítségével is differenciálni lehet a talajtípusokat (3. ábra). Holomediterrán faunakör a rétláp, csernozjom, jellegű homok és szoloncsákos réti talajok jellemzője. A Quercion frainetto (5.2.1) faunakör homokos váztalajokon és szoloncsákos rétitalajon subdomináns. A cserjésedésre utaló Fagion illiricum csak a rétláptalajokon jelenik meg. A vizsgált két természetföldrajzi kistájegység állatföldrajzi eltérései (1. táblázat, 2, 3. ábra) az eltérő genetikai talajösszetételben keresendők. Két faunakör arányaiban van lényeges eltérés a Dél-Tiszavölgyet a Dorozsma-Majsai kistájjal szemben magas kelet-szibériai és holomediterrán faunakör dominancia és a Quercion frainetto faunakör magasabb subdominanciája jellemzi. A faunaelemek összetételében meglévő különbségeket (Bába, K. 1989) is megerősítették a vizsgálatok.