Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 12. (Eger, 1993.)

BÁBA, KÁROLY: Kiszáradó láprétek, alföldi mocsárrétek, sziki sásrétek csigaegyütteseiről

2. Carici-Alopecuretum pratensis Soó (1971). A Succiso-Molinietum molinietosumból kaszálással létrejött származéktípus. Lakitelek 1988. V, VU, IX. 1989. V, VTJ, IX. Az 1., 2., gyűjtőhelyek szezonális dinamikájáról Bába (1983) ad felvilágosítást. Évente kétszer kaszálták 1988. VU. óta. 3. Succiso-Molinietum Soó (1968) típusos előfordulása a társulásnak az 1. gyűjtőhelyeknél szárazabb környezetben, kiszáradó nádas mellett. Ásotthalom Kiskenéz-puszta 1990., 1991. V, VII, IX. hónapok. 1990-ben kaszálva, 1991-ben kaszálatlan. Az 1-2. gyűjtőhelyek a Kiskunsági Nemzeti Park területén, a 3. gyűjtőhely a Nemzeti Parkoz csatolt természetvédelmi terület. 4. Agrostio-Caricetum distantis (Rapes. 1927) Soó 1930. Kiszáradó nádas, mocsár mellett szikesedő talajokon. Zsombó 1991. 06., 1992. 06. Poa angustifolia, Plantaginetum maritimae faciesek, ill. szubasszociákciókban, négy állományfelvétel Kistel ek-Tóalj, Opusztaszer: Erzsébettelep, Opusztaszer: Rohoda Poa angustifolia facies Festucetum pseudovinae subasszociáció (két állományfelvétel) 1992. IX, X. hónapokban. AlpárBokros legeltetett 1987. V, Tömörkény: Rohoda Achilleo-Festucetum pseudovinae komplex 1992. 06. Az előkerült fajok összesített egyedszámaiból számolt dominancia és az egyes kvadrátok frekvencia értékeinek átlagai alapján nyert konstancia százalék alapján lettek a csigaegyüttesek konstans-domináns fajai kijelölve. A fajokat és a regionális konstancia-dominancia értékeket az 1. táblázat tartalmazza. Az 51% feletti konstancia értékek felett konstansnak, 25—49% között subkonstansnak, 25%-alatt accesszorikus (járulékos) elemnek tekintem a fajt. A csigaegyüttesek közti különbségek a Feoli-Orlocszi módszerrel nyert ökológiai fajcsoportok segítségével lett százalékosan értékelve Bába (1983). Az elkülönítés az Alföldi regionális gyep és erdő vizsgálatok fajanyagával készült. E szerint: E vízparti nedvességkedvelők, B mocsárlakó fény- és nedvességkedvelők, A árnyékkedvelők, C fénykedvelő mesohigrofil-higrofil fajok (A, C), D nyílt térségek xeromesofil-xerofil fajai Fröming 1964. vizsgálatai alapján omnivor (O), herbivor (H), szaprofág (Sz) csoportok segítségével lett elemezve a 4 csigaegyüttes szerkezeti megoszlása. Az ökológiai fajcsoport és táplálkozási típus százalékos megoszlását az 1-2. ábra szemlélteti. Az előkerült fajok, jellegfajok A 29 gyűjtőhelyről 2597, 23 fajhoz tartozó élő egyed került elő. A fajok között nedves és száraz környezetben élők egyaránt találhatók. A nedvességkedvelő fajok többsége a biotópok vízközeli jellegének megfelelően vízparti nedvességkedvelő az E ökológiai fajcsoportból (1. táblázat). A Lakiteleki 1. gyűjtőhely vizes mélyedése szalagszerűen behúzódik a közeli Alnetumba. így nem véletlen a Carychium jelenléte. A hygrofil Lakitelki S-M. molinietosum subasszociációban színező elem a vízparti Vertigo antivertigo, a mesohygrofil 3. gyűjtőhely és mesofil 4. gyűjtőhelycsoport színező eleme a Vertigo pygmaea (B ökológiai fajcsoport). A B csoportból a legnedvesebb állományban konstans-domináns a Succinea putris. A mesohygrofd 3. gyűjtőhelyeken a Cochlicopa lubricella, míg a 4. mesofil gyűjtőhelycsoportban a Vallonia enniensis differenciáló értékű konstans domináns fajok. Ä xeromesofil, xerofil D Ökológiai fajcsoport fajainak accesszorikus megjelenése a 4. mesofil