Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 12. (Eger, 1993.)

BÁBA, KÁROLY: Kiszáradó láprétek, alföldi mocsárrétek, sziki sásrétek csigaegyütteseiről

gyűjtőhelycsoport növénytársulásában jelzi a gyorsabb száradást. Ilyenek a Granaria frumentum, Helicella obvia, Helicopsis striata (utóbbiak legeltetett gyepállományból származnak), Cepaea vindobonensis, Helix pomatia, és subkonstans-subdominans Pupilla musccrum. A Truncatellina cylindrica a mesohygrofil és mesofil gyűjtőhelyeken egyaránt előfordul accessorikus elemként. A négy növénytársulás csigaegyütteseinek jellegfajai különbözőképpen alakulnak: 1. Succiso-Molinietum molinietosum 2. Carici-Alopecuretum pratensis Vallonia pulchella Perforatella rubignosa Zonitoides nitidus Succinea putris 3. Succiso-Molinietum Vallonia enniensis Cochlicopa lubrica Chondrula tridens Succinea oblonga Monacha carthusiana K% D% 67 57,40 K% D% 66 38,17 60 20,07 56 20,96 44 10,57 36 6,45 Vallonia pulchella Monacha carthusiana Chondrula tridens Pupilla muscorum Succinea oblonga K% D% 49 72,49 K% D% 59 13,43 58 30,64 38 25,91 36 6,29 64 10,80 Petforatella rubiginosa 41 19,74 52 10,03 28 4,63 4. Agrostio-Caricetum distantis A cönológiai jellegfajok (konstans, subkonstans) száma a hygrofil mezohygrofil Succiso-Molinetum különböző subasszociációjában és a tipikus állományaiban a legnagyobb. Számuk megfelel Balogh (1958) által megfogalmazottaknak. E szerint természetközeli társulásokban három vagy több konstans domináns faj található. A 2. gyűjtőhely származék típusában mint az antropogén hatások után általában (Bába, K. 1993) a jellegfajok száma lecsökken. Megnő a járulékos fajok száma. Az Agrostio-Caricetum jellegfajainak száma a mesofd élőhelyen alacsonyabb a hygrofil-mesohygrofil élőhelyekénél és megnő a járulékos elemek száma. A növénytársulások közül itt él a legtöbb csigafaj (15) (1. táblázat). A jellegfajok a D. fajcsoportba tartoznak. A csigaegyüttesek szerkezeti összetétele A szerkezeti összetétel változásait a négy növénytársulás csigaegyüttesében jól mutatják az ökológiai fajcsoportok arányainak változásai. A legnedvesebb gyűjtőhelyeken, s annak származék típusában vízközeiben az E. vízparti nedvességkedvelő fajcsoport domináns. A Carici-Alopecuretumban (a víztől alig 6070 m-re) az E. csoport (vízparti ubiquisták) arányának növekedése mellett csökken a B., A. csoportok aránya és eltűnik a D. csoport - csökken a sokféleség (1. ábra). A hygromesofil és mesofd élőhelyek fokozati különbséget mutatnak. A 3. gyűjtőhelyek közti különbséget az E. csoport csökkenése és a D. csoport növekedése jellemzi, továbbá a 4. gyűjtőhelyen a fénykedvelő C. fajcsoport megjelenése. A 3. gyűjtőhelyen az A., C. csoport hiánya. A csigaegyüttesek táplálkozási típusbeli különbözősége azokat a környezeti feltételeket jelzi, melyek közt a csigaegyüttesek élnek. A korábbi vizsgálatok azt mutatták (Bába, K.-Domokos, T. 1992, Bába, K. 1993), hogy vízparti erdőkben és a Succiso-Molinetum