Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 12. (Eger, 1993.)

DELI, T.-KISS, J.-SÜMEGI, P.: Előzetes adatok a barabási Kaszonyi-hegy (ÉK-Magyarország) Mollusca faunájához

Előzetes adatok a barabási Kaszonyi-hegy (ÉK-Magyarország) Mollusca faunájához Deli Tamás - Kiss János - Sümegi Pál Abstract: Preliminary report on the recent Mollusca of Kaszony Hill at Barabás village (NE Hungary). The authors describe the present-day malacofauna of Kaszony-hill near the village of Barabás, situated in the northeastern part of the Great Hungarian Plain. The authors found the first data on the occurrence of Balea stabilis (C. Pfeiffer, 1847) and Vitrea diaphana (Studer, 1820) in the Great Hungarian Plain are presented. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága állapotfelmérést indított meg 1993-ban az Igazgatósághoz tartozó területeken. Ebbe a munkába kapcsolódtak be a szerzők a Beregi-Szatmári síkság természetvédelmi területei recens Mollusca faunájának a felmérésével. Több erdőterület mellett a magyar-ukrán határon elhelyezkedő, Barabás községhez tartozó Kaszonyi-hegyen, több mintavételi ponton, kvadrát és egyeléses gyűjtés végeztünk, öt időpontban. Munkánk során több olyan ritka fajt találtunk, amelyek alapján indokoltnak tartottuk az előzetes adatok közlését. Gyűjtési körülmények a következők voltak: 1. Terep viszonyok: A Kaszonyi-hegy a környező 100-107 m tengerszint feletti magasságokból igen jelentős magasságkülönbséggel emelkedik ki (legmagasabb pontjai 219 m, 199 m, 177 m a magyar oldalon). A gyűjtések Kaszonyi-hegy K-i oldalán végigfutó aszóvölgyben, az ún. Szádok-oldalon, a keleti hosszúság: 22 50 fokán, az északi szélesség: 48 03 fokán történtek mely a Pintér, L. et al. (1979) által a magyarországi, recens Mollusca fajok elterjedésénél használatos UTM hálózati térképen az FU 14 négyzethez tartozik. Az aszó völgy a ma is működő kőbányától (kb 120 tsz ím.) egészen a határövezetig (kb. 190 tsz fm.) nyomon követhető. A relatív szintkülönbség jelentős, átlagosan 55-70 méter 400-700 m vízszintes elmozduláson (4.5-10 lejtőszög), a legjelentősebb szintkülönbség 110 méter. 2. Alapkőzet és talaj: A Kaszonyi-hegy alapkőzete a fluidális riolit, amely az aszóvölgy kétoldalán a felszínen is megtalálható. Jellegzetesen savanyú vulkáni kőzet, amelynek SÍO2 tartalma rendkívül jelentős, a 70 %-ot is meghaladja. A hegy DDNy-i részét borító negyedidőszaki karbonátos képződményeket (lösszerű üledékek, fosszilis talajok, lejtőüledékek) a gyűjtés környékén nem lehetett kimutatni. A talaj, illetve a kőzetmái ladék rendkívül vékony (4-5 cm vastagságú) volt. Az avarszint is minimális kifejlődésben jelentkezett a domboldalakon, de az aszóvölgy hegylábi részén az összemosott málladék, talaj és lehullott növényi részek kivastagodtak és 5-10 m

2 felszínű, 20-30, helyenként 50 cm vastag „torlatokat" alkottak. 3. Növényzet: Zárt lomboserdő zónához tartozik a gyűjtési terület, de a hegy DDNy-i oldalán, mikroklimatikus okok miatt, feltételezhető, hogy erdőssztyepp is kialakulhatott (megtalálható a Acer tataricum). Napjainkban a D-i oldalakon a szőlőművelés miatt az eredeti növényzet jórészt eltűnt. A gyűjtési területen, a hegy K-i oldalán, az uralkodó társulás kocsánytalan-dárdáskaréjú tölgyes (Tilio tomentosae-Quercetum dalechampiicerris), de Quercus cerris nélkül, helyette a kocsánytalan tölggyel (Q. petraea) és a dárdáskarélyú tölggyel (Q. dalechampii) elegyesen. Az aszóvölgyben hazánk, legészakibb, természetes, ezüsthársas populációja (Ti

lia tomantosa) található (Fintha, I. 1992), amely az erdélyi szigethegység felé mutat vegetációs kapcsolatot. A gyűjtési pontok erre