Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 8. (Eger, 1988.)
Bába Károly: Az Alsó-Tiszavidék és a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet puhatestű faunája
erdőfoltok), és mezőgazdasági művelésbe vont szántók vannak többségben. A Tájvédelmi Körzet is antropogén hatásoknak kitett relatíve biotópszegény terület. A terület kutatottsága Faunája Czógler (1927), (1935) és 1914-ben nyitott gyűjtésnaplóia, Rotarides (1931), Horváth (1950), (1955) valamint Bába (1966), (1967, 1970, 1973a, b,c 1974, 1982a, 1907), Bognár (1985, 1986) közleményeiből ismert. A Tájvédelmi Körzet faunáját Horváth (1950) közleménye és Horváth A, Bába publikálatlan anyagi alapján foglalom össze. (1. 2. táblázat). A közlemény a Tájegység vizi és szárazföldi faunáját és a szárazföldi fauna állatföldrajzi értékelését tartalmazza. A Pisidiumok meghatározásáért Petro Edének mondok köszönetet. Vizi fauna (1. táblázat) A vizi puhatestűek szempontjából legszegényesebb biotópok a szikesek. Nagy területeket foglalnak el. A 9-10 PH-jú szoloncsák szikesek esetében egyetlen faj marad meg az Anisus spirorbis . Vizes mélyedésekben e faj a Tájvédelmi Körzetben nagy számban él. Más a helyzet a Fehértó esetében (Horváth 1950). Víz utánpótlást a Dongér-csatorna felől a Tiszából kap. A Tisza felől nagyon különböző csiga és kagylófajok telepedhetnek meg időszakosan vagy állandóan. A haltenyésztési célokat szolgáló Fehértóban a fajösszetétel a vízbe jutó haltápok mennyiségétől is függ. Jellemzők lehetnek a törmelékevők ( Bithynia tenta- culata , Lymnaea peregra , Planorbarius , Acroloxus ). A láprétek legnagyobb részét mára lecsapolták. Mártélyon található egy Caricetum davallianae kiszáradófélben lévő állománya, amelyben Viviparus ace- rosus , Bithynia tentaculata , Lymnaea peregra , Lymnaea corvus , Gyraulus albus , Sphaerium corneum mellett ma már országosan ritka Lymnaea auricularia néhány példánya is fellelhető. A holtágak nagyrésze elszennyeződött. Húsipari víz bevezetése, mezőgazdasági kemikáliák, növényevő halak fogyasztása, kacsatenyésztés, vagy fürdőző élet, csónakázás, növényzet kiemelése miatt (Bába 1982a) pl. Tőserdő holtágának egyrésze is erősen megváltozott 1967 óta (Bába 1967). A tőserdei láperdő vizi faunáját a korábbi fajgazdaság helyett (Bába 1973a,b,c) ma már csak a Lymnaea truncatula és Pisidum obtusale képviseli. A Súlymos-tó mocsártó, Tőserdő közelében legérdekesebb faja a P. pseu- dosphaerium (Bognár 1985, 1986). A Tisza menti kubikok faunáját, annak mélysége, nagysága, vizinövényzetben való gazdagsága szabja meg (Bába 1966) állandó eleme az Anisus planorbis a Gyarulus albus , Viviparus fajok, Planorbarius kísérőfajok mellett. Az élő Tisza faunája ma a mindenkori vízszennyezés függvénye (Tóth-Bába 1981.). Uniq , Anodonta , Dreissena fajok mellett leggyakoribb a Lithoglyphus (Bába 1974.). Szórványosan a két Theodqxus faj is előfordul. Időleges megtelepedő az Ancylus a Tisza-Maros szögben (Horváth 1955.).
