Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 3. (Eger, 1983.)

Bába Károly-Varga András-Wágner Mária-Zseni László: Három bükki erdőtársulás szárazföldi csigáinak elkülönítése állatföldrajzi módszerrel

Bába K—Varga A—Wagner M — Zseni L: Három bükki erdőtársulás szárazföldi csigáinak elkülönítése állatföldrajzi módszerekkel BEVEZETÉS A kollektíven folytatott Bükk Nemzeti Park kutatás arra irányul, hogy a csigák alapján a vizsgált területek jellegzetességeit, azonosságait-különbözőségeit ökológiai és állatföldrajzi módszerekkel kimutassuk. A vizsgálatoknak még a kezdetén tartunk, így a végső eredmények szempontjából az ismertetésre kerülő adatok tájékoztató jellegűek. Jelen összefoglalásban három elterjedésére nézve nagy kiterjedésű bükki erdőtársulás csigáinak állatföldrajzi módszerrel történő összehasonlításával foglalkozunk. Anyag, módszer A kvadrátmódszerrel (io

x

25X25 cm erdőnként) gyűjtött anyagot Bába 1981, 1982 állatföldrajzi beosztása alapján elemeztük. Az elemzésbe bevont három erdőtípus a Dél-Bükkben 4 Tilio-Fraxinetum, extrazonális helyzetű, hárs-kőris sziklai sztyepperdő, 12 Melitti-Fagetum submontán bükkös, 4 Quercopetreae Carpinetum középhegységi gyertyános-tölgyes állomány, Soó 1964 nomenklatúrája szerint. Az utóbbi két erdő zonális társulás. A három erdőtársulás különböző időszakban keletkezett, s elhelyezkedésük is más. A gyertyánosok a tölgy és bükk öv között foglalnak helyet és a subborealis és szubatlanti, azaz a 3-1