Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 1. ( Eger,1980. )

Dr. Kovács Gyula: A malakofaunisztikai kutatásokról

szervezni. így ki kell jelölni térkép segítségével a gyűjtőterület határait figyelembe véve annak jól elkülöníthető biotópjait, összeállítani a szükséges gyüjtőfelszerelést. A gyűjtés alapvető eszközei a teljesség igénye nélkül: az anyag átmeneti tárolására, illetve elszállítására szolgáló edények, polietilén zacskók, csipeszek, kézi nagyitó, zseblámpa, meritősziták, talajlazitó karom, etil vagy izopropil-alkohol /a gyűjtött élő anyag számára/; kiegészítő felszerelés: tájoló, térkép, a meteorológiai viszonyok mérésére szolgáló eszközök, fényképezőgép. A gyűjtés módszerei: egyelő és tömeggyűjtés. A két módszer egymást kiegésziti. A nagyobb termetű fajokat egyenként gyűjtik öszsze, az apróbb termetüeket tömeggyüjtéssel, ami azt jelenti, hogy az adott biotópból meder-, avar- vagy humuszmintákat szednek össze /kb. 1-2 kg-ot/ polietilén zacskókba. A bennük talált fajok egyedeinek kiválogatása azonban már otthoni, laboratóriumi munka. Ahol lehetőség adódik, célszerű az un. cönológiai gyűjtés végzése, melynek lényege, hogy meghatározott területen vagy térfogatban élő állatok nagyobb , számát vizsgálják meg /pl. kocka alakú talajtömegből vett minták alapján/, az eredményeket pedig nagyobb területre számitják át. Az igy kapott karakterisztikákból /dominancia, abundancia, konstancia, fidelitas stb./ következtetnek a malakocönózisok mennyiségi és minőségi viszonyaira egzakt módon. Sajnos sok biotóp /nyilt vizek, kőomladékok/ nem alkalmas az ilyen jellegű vizsgálatokra. A terepmunka másik, a gyűjtéssel párhuzamosan végzett tevékenysége a jegyzetek készítése a gyűjtés fontos abb tapasztalatairól, mely később a gyűjtési napló számára szolgáltat fontos adatokat.