Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 1. ( Eger,1980. )

Dr. Kovács Gyula: A malakofaunisztikai kutatásokról

Célszerű még a tereper vázlatrajzokat és biotópfotókat is készíteni. Itt kell kitérni a gyűjtés és környezetvédelem kapcsolatára. Minden gyűjtés a környezetbe való mesterséges beavatkozást jelent, az élőhelyek és populációk több-kevesebb megbolygatásával jár. Az is köztudott, hogy az ország egyes területei a védelem különböző fokozatába tartoznak, ahol a gyűjtés tilos vagy korlátozott. Még a nem védett területeken is figyelemmel kell lennünk arra, hogy a természet képét, egységét nem szabad megbontani. Főként a nagyobb termetű fajok esetében csak annyi élő egyedet kell összeszedni, amennyi vizsgálatokhoz elengedhetetlenül szükséges /3-4 db/, A fejletlen, fiatal élő állatokat nem kell begyűjteni a faj zavartalan fennmaradása érdekében, egyébként ezek tudományos feldolgozásra sem alkalmasak /meghatározásuk alig lehetséges/. Az állatfajok oda- vagy eltelepitése szigorúan tilos. Ezeknek a szempontoknak a megszlvlelése minden természetet szerető és becsülő kutató személyes érdeke és lelkiismereti ügye! A faunisztikai vizsgálatok másik szakasza az otthoni, laboratóriumi munka. Ez több szakaszra különíthető, igy: 1./ a biotóponként gyűjtött anyag egyedeinek fajonkénti szétválogatása, tisztítása, meghatározása; 2./ a gyűjtési napló elkészítése. A gyűjtési napló a faunisztikai munka egyik legfőbb bizonyítéka és alapja, tartalmazza a vizsgált terület közigazgatási, földrajzi helyét, kiterjedését, fontosabb geológiai-talajtani, meteorológiai, botanikai /fItoasszociációk/ adatait, a talált fajok felsorolását, a gyűjtő hozzáfűzött megjegyzéseit és rajz- vagy fotódokumentációt.