Petercsák Tivadar (szerk.): Népművészeti örökségünk Heves megye. Kiállítás a Dobó István Vármúzeumban április 2-június 20. (Eger, 2004)
selyemhímzés a falvak ízléséhez igazodott. Gyöngyös környékén dús, színes, Eger környékén egyszerűbb hímzést igényeltek. Az átányi ködmön fehér alapszínű, visszafogott színezésű. A tiszanánai szűcsök a férfiak számára hímzett subát, a nőknek barna ködmönt varrtak. Egerben készítették az országban a legdíszesebb cifraszűrt, egész felülete hímzéssel volt borítva. Gyermekek számára posztórátétes szűr készült. Posztómentét, dolmányt és mellényt ezüstgombbal és csatokkal Gyöngyös és Eger módos gazdái, illetve Besenyőtelken kisnemesek viseltek. Az emberi élet szokásai A palóc nagycsaládokban kiemelkednek a születéshez kapcsolódó tárgyak (sátorlepedők, bölcsők), illetve az állni- és járni tanulást segítő eszközök. A felnőttek használati tárgyai, az ünnepek szokásai a gyermekjátékokban élnek tovább. A leány- és legényélet esztétikai szempontból rendkívül fontos darabjai a szerelmi ajándékok. Új ismereteket jelentenek a katolikus és protestáns falvak fiataljainak a vallási eseményekhez és a legényélethez kapcsolódó tárgyai. Folklór jellegű tárgyi alkotásokban igen gazdag a lakodalom szokásköre. A halálhoz és a temetéshez már jóval kevesebb tárgy kapcsolódik. Megyénk elkülönülő falucsoportjai a naptári év ünnepeinek szokásvilágában is különböztek egymástól. A palóc falvakban erőteljesebben jellemző a népi vallásosság. A szlovák települések lakói őrzik nyelvüket és néhány - eredeti lakóhelyükről hozott - szokáselemet. Átéli szokáskör időszakában leggazdagabbnak a karácsonyi ünnepkör tekinthető. A Miklós napi alakoskodás jellegzetes alakja a boldogi Mikulást járó asszony, Luca napján készítették a Luca széket (Domoszló), a lyukas tésztaszedő kanalat (Bodony, Egerbocs), a lucaostort (Felsőtárkány). Megyénk római katolikus, de főként a palócok lakta területein szokás volt az ostyahordás. A molnárkalács sütésének eszköze az ostyasütővas, melynek két kerek, ovális vagy téglalap formájú lapját vésett ábrákkal díszítették. Látványos adománygyűjtő szokás volt a betlehemezés és háromkirályjárás. Betlehemesek. Nagyréde, 1923 A farsangi dramatikus játékok, maszkos alakoskodók gazdag hagyományt idéznek. A farsangi kántálás jellegzetes formája volt az Eger környéki falvakban a remélés. Borotválás, evés-ivás volt a fő jellemzője az asszonyok farsangjának a szlovák telepítésű hutás községekben. Az egri és gyöngyösi borvidéken a szüreti koszorúk változatos formái is a szőlőművelés fontosságát és gazdag tradícióit hangsúlyozzák. 10 Boldogi lányok, 1928
