Császi Irén (szerk.): Kocsira ládám, hegyibe párnám… Ácsolt- és festett ládák a Palócföldről (Eger, 2014)
gMtoa AZ ASZTALOS KÉSZÍTETTE LÁDA Az ácsolt láda névhez hasonlóan ez is a tudomány által használt elnevezés, mely a készítési mód szerint különbözteti meg a ládatípust. Az asztalostechnikával készült láda nagyobb szaktudást igényelt, mint az ácsolt, ezek általában tanult kézművesek munkái. Területünkön gyalult fenyőfadeszkákból készültek, melyeket a sarkokon faszögekkel vagy fecskefarok fogazással illesztettek össze. A teljesen sima, összefüggő felületek - az oldalak és a láda teteje - kínálták a lehetőséget a festésre, mely a bútordarabot általánosan jellemezte. Festett láda, Sajógömör, 18.sz. Dobó István Vármúzeum A népi szóhasználat a kezdetektől ezt a típust értette a „láda” kifejezés alatt, de általában valamilyen jelzővel kapcsolták össze. A múzeumok nyilvántartásában leggyakrabban „tulipános” (Boldog), „virágos” (Eger), „rózsás” (Párád), „menyasszonyi” (Mikófalva), „kelengyés” (Egerbocs) jelzős összetételben szerepel. A felsoroltak mutatják, hogy neve a funkcióval, illetve a díszítéssel volt kapcsolatos. Hazánkban a nemesség és a városi polgárság körében jelent meg elsőként, de már a 15-16. század folyamán eljuthatott a módosabb paraszti rétegekhez is, bár nagyobb számú használatát a 17. század második felétől datálják. Kelengyés ládaként való elterjedésének üteme néprajzi gyűjteménye. 92.3.2. Lónyainé Nagy Éva felvétele. különböző volt.
