Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
Csiffáry Gergely: Grassalkovich I. Antal iparpártoló tevékenysége
királyi városokban és a bányavárosokban alapítandó manufaktúrák ügyében. Az uralkodó a városi manufaktúráktól a kincstári bevételek növekedését várta és a céhek gyengítését remélte.28 A céhes kötöttségek elég sok akadályt jelentettek, mivel azok elsősorban a manufaktúrák számára szükséges szabad munkaerő vándorlását akadályozták. Mária Terézia az 1770. évi rendeletével az egyik legerősebb ponton törte át a céhek kiváltságainak a falát, amikor elrendelte, hogy „ha a céh házas mesterlegényt nem venne fel, az olyan házas legénynek legottan szabad lészen magoknak mesterségét folytatni”.29 1766. április 10-én az uralkodó rendeletére Magyarországon is bevezették az addig csak az osztrák örökös tartományokban érvényes behozatali tilalmakat. Ez elsősorban a textil-, üveg- és fémárukra, illetve a lengyel vászonbehozatalra vonatkozott.30 Ez a rendelet közvetve kedvező hatást gyakorolt a magyar iparfejlődésre. Ez idő tájt egy sor textilmanufaktúra létesült, de az üvegiparban is lendületet adott az üzemalapításoknak. A rendelet hatására viszont pontosan azokban az iparágakban indult meg a fejlődés, amelyek közismerten sok hamuzsírt igényeltek, így az iparosodás közvetve további erdőpusztításokat eredményezett.31 1768. augusztus 8-án Mária Terézia elrendeli, hogy a kincstári birtokokon szervezzék meg az ipari növények termesztését, s ugyanakkor utasítja a Magyar Kamarát a manufaktúra alapítások előmozdítására.32 1770-ben a királynő a magyarországi abaposztógyártás fellendítése érdekében még ezen árucikk külföldi behozatalát is megtiltotta. Ennek ellenére az abaposztó gyártása, még 1785-ben is nagyrészt céhes keretek közt folyt.33 Ha már a vámszabályoknál tartunk, az 1754. évi vámszabályzatot történetírásunk mindig csak a hátrányos oldaláról értékelte. Viszont annak a céljai között szerepelt az is, hogy a Szilézia elfoglalása miatt a protekcionista rendszerrel az ottani elveszett manufaktúraipar helyett a kormányzat, a külföldi konkurencia kizárásával az örökös tartományok iparát igyekezett fellendíteni.34 Ugyan-akkor az 1754-es vámszabályok - akarva akaratlanul - éppen a konkurencia kizárásával segítették a hazai ipar fejlődését, csak soha nem értékelték ilyen irányú hatását. 1771. június 21-én elrendelte a királynő, azt az adatgyűjtést, amely „a kereskedelem előmozdítása céljából” született. Minden törvényhatóságtól bekérte az adatokat, miféle cikkeket, hol, milyen árban és milyen mennyiségben, s átlag mennyi idő alatt készítenek el.35 Az intézkedés fő célja az volt, hogy feltérképezze a magyar ipart, továbbá mennyit és miféle árukat exportálnak. Viszont a törvényhatóságok és helyi szervek az adótól való félelem miatt elszabotálták a jelentéstételt, s így az adatgyűjtés csak 1774-re fejeződött be. Ezt az adatszolgáltatást II. József 1784-ben a megyékkel ismételten elkészíttette, hogy pontos képe legyen az ország ipari statisztikájáról. A megyék adatszolgáltatása azonban ez esetben sem volt pontos. 28 CSIFFÁRY Gergely 1993. 20. 29 SZÁDECZKY Lajos 1913.1. 160. ■in BENDA Kálmán 1982. II. 582. 31 CSIFFÁRY Gergely 1996. 261. 32 BENDA Kálmán 1982. II. 583. 33 MOLNÁR Erik 1967.1.350. 34 MOLNÁR Erik 1967.1. 343-344. 33 FUTÓ Mihály 1944.59. 53
