Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
Dóka Klára: A Grassalkovichok telepítési politikája
DÓKA KLÁRA A GRASSALKOVICHOK TELEPÍTÉSI POLITIKÁJA M int a köztörténetből ismert, a török kiűzése után az ország középső és déli része, a volt hódoltság szinte néptelenné vált. Bár a visszaköltöző birtokosok igyekeztek mielőbb elfoglalni területeiket, az élet megindulásának alapvető feltétele a vidékek újratelepítése volt. A bécsi kormány céljai egybeestek e törekvésekkel. Már Buda felszabadulása után két évvel, 1688-ban tervezetek készültek az egész országot érintő kérdések rendezéséről. Javaslatot készített Eszterházy Pál nádor, a Pozsonyban összeült rendi bizottság, majd az uralkodó külön testületet nevezett ki Kollonich Lipót vezetésével. Kollonich - kalocsai érsek birtokai Pest megye déli részén és Bács megyében voltak - utóbbiak szomszédok Grassalkovich bajai uradalmával. így a betelepítést, új lakosok szerzésének ügyét nemcsak országos, hanem személyes ügynek is tekintette. A történeti köztudatba „Einrichtungswerk” címen bekerült dolgozata nagy teret szentel e kérdésnek. Az érsek elképzelése szerint e problémát nem úgy kell megoldani, hogy a túlnépesedett megyék lakóit elhozzák, mert ilyen csoportokban csak a „csőcselék” jönne, hanem elsősorban külföldi területekről tudatos telepítést hajtsanak végre, adókedvezmények adásával. Az új lakosok szabad költözködéssel rendelkező, és ne örökös jobbágyok legyenek. A beköltözők között a németeket kell előnyben részesíteni, a vallási hovatartozás viszont ne legyen akadály. A városokba lehetőleg iparosok költözzenek, akik vegyék birtokukba a kisebb királyi haszonvételeknek számító kocsmákat, malmokat, italméréseket stb. is.' Soós Imre Heves megyei kutatásai nyomán a 17-18. századi telepítések történetében három szakaszt különböztetünk meg. Az első időszak a török korra, illetve a kiűzését célzó háború idejére esik. Mivel a föld megművelése, a lakosság adója a törököknek is fontos volt, néhány elpusztult településre maguk is hoztak új lakosokat. Például Grassalkovich későbbi falvai közül Tótfaluban 1610-től, Kerepesen 1633—1634-től, Dányban 1673-tól volt állandó lakosság. Belgrád felszabadulása, majd a töröktől történt visszafoglalása után - mint ismeretes - 1690-től görögkeleti szerbek menekültek Csemovics Arzén ipeki pátriarcha vezetésével Magyarországra. Központjukat Szentendrén alakították ki, de éltek közülük például Gyöngyösön is. Szintén a török elől menekülő szerb-horvát nyelvű lakosok voltak az illírek vagy dalmátok, akiket később sokácoknak, bunyevácoknak is neveztek. A katolikus hitet követték. Megjelenésük már a telepítések második szakaszára, a spontán vándormozgalomra jellemző (1687-1730). Többek között otthont találtak a bajai uradalom településein is (pl. Baján, Bikityn, Garán) és - mint látni fogjuk - folyamatosan beolvadtak az ottani lakosságba. A spontán vándormozgalom másik iránya észak felől dél felé mutat. Szlovák nyelvű lakosság hagyta el a szűk határú, népes felvidéki falvakat és költözött át a volt hódoltságba. E mozgalom főleg a Pest és Heves megyei Grassalkovich falvakat érintette. Mivel általában ' SINKOVICH István (Szerk.) 1968. 705-708. 27
