Horváth László, Hegyi Klára (szerk.): A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-ből - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 14. (Hatvan, 1998)

Dr. Szakály Ferenc: Előszó

Eger (1596), a honti és nógrádi várak török kézre kerülésével (1554) látszatra stratégiai jelentőségét vesztette. Igaz, miután a „tizenötéves háborúban” (1593-1606) - amikor maga Hatvan is többször gazdát cserélt - az utóbbiak visszakerültek a keresztény határvédelmi rendszerbe, s többségük ott is maradt az 1663/1664-es török hadjáratig, a megszállt terület védelme Hatvantól északra ismét foghíjassá vált.

Az itt állomásoztatott katonaság számában és minőségében a 16. század folyamán nagyjában-egészében változatlan maradt. 1549-ben 535 gyalogos müsztahfiz, lovas fárisz, gyalogos azab, tüzér és lovas martalóc húzott itt zsoldot a török kincstártól. 1568-ra ez a létszám - igaz, martalócok nélkül - 315-re csökkent. Valójában a csökkenés ekkor is „csak” 25% körüli lehetett, hiszen amikor az 1590-es évek elején ismét jegyzékbe vették a martalócokat is, Hatvannak 400 védője volt. (Hegyi Klára szíves közlése.) E számokat azonban még ki kell egészítenünk a várban tanyázó hűbérbirtokos szpáhikkal, akik birtokaik nagysága arányában meghatározott számú lovast voltak kötelesek hadjárat idején hadba állítani. Szőlő- és rétbirtokosként - ami tartós itt tartózkodásra utal - névösszeírásunkból megismerhetjük a szpáhik kethüdáját, a kéttucatnyi szpáhit, akiknek jelenléte eszerint igencsak jelentősen megnövelte Hatvan erejét. A szőlőbirtokosok kö13

3. SZÁMÚ MELLÉKLET