Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Horváth István: „Mezőre táborba szállottunk” (Adatok Nógrádból a márciusi ifjak eszmeiségéről, tetteiről)
hatotta át az országgyűlés mellett más eseményekben való részvételét is. „Jelen voltam azon küldöttség fogadtatásánál, mely István nádor főhrget az ország- gyűlési felirat felvitelére kéré meg, a nevezetes vegyes gyűlésen. Az esti tüntetéseknél, a Bécsbe indult küldöttség elkísérésénél, és midőn ez Bécsből visszajött, és gróf Batthyány Lajost mint leendő felelős miniszterelnököt bemutatva, a Zöldfa vendéglő előtt Kossuthnak roppant fáklyás zenét csináltunk, hol Kossuth ismét az erkélyről szónokolt. Valódi örömmámoros izgalomból állott ekkor az élet”? Az őszinte, önösérdek nélküli rajongás jellemezte e napokban magatartását. Ez a tulajdonsága a későbbiekben is megmaradt . Sohasem tudott - bár néha felcsillant gondolataiban az érvényesülési vágy - a saját karrierjére figyelni, és fényes állásokat megszerezni. „Az országgyűlés befejezése után felálltak Pesten a minisztériumok, rakásra neveztettek ki a hivatalnokok. Jó lett volna nekem is valami, ki már akkor nagyra törtem, de vártam a sült galambot, utánna járni nem volt mesterségem, e tekintetben élelmeden lélek voltam mostanáig” - vallotta melankolikus önkritikussággal.3 4 5 A Újra Balassagyarmaton A pozsonyi tartózkodásának mindennapi oka - ürügye az volt, hogy megszerezze a tanulmányainak igazolásához szükséges világi bizonyítványokat. Az ott lét anyagi alapját örökségének meghatározott része képezte. Tizenöt nap elmúltával nemcsak a pozsonyi forradalmi hangulat helyeződött át Pestre, de pénze is csökkenőben volt, és ezek miatt március 23-án visszautazott Balassagyarmatra. Az ismert fiatalember a település politikai ügyek iránt érzékeny közvélemény érdeklődésének középpontjába került. Tőle, mint szemtanútól várták a történések hiteles elmondását. Ennek az igénynek meg is felelt: a pozsonyi izzó hangulatról részletes tájékoztatók sorát tartotta. Amiként írta: „Marz 24-én mentem haza B. Gyarmatra, hol mohón fogadtak”. Nagy Iván külső megjelenésével még a közömbösök figyelmét is magára, az általa képviselt ügyre irányította, hiszen úgy járt-kelt Balassagyarmaton, hogy „karján a cocárdás világban nemzeti színű széles szalag, mint nemzetőri díszjel pompázott”'’ Az érdeklődés azonban nemsokára lelohadt, a cselekvés lehetőségének pozsonyi vagy pesti irányának feltételei Nógrádban alig alakultak ki. Tevékenységének mindannapjait az irdalommal való foglalatoskodás töltötte ki, amennyire „ily vidéki városban erre nem alkalmas lehetett.” Tudósításokat küldött a Hon3 Visszemlékezések I. 103.p. 4 U.o. I06.p. 5 U.o. 105.p. 78
