Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Kovács István: A hatvani csata a lengyel légionisták emlékirataiban
fejezetet szentel magyarországi élményeinek. Ebből idézzük a hatvani csatára vonatkozó visszaemlékezést: „Átkeltünk Poroszlón s kijutottunk az országúira ... (...) Ezen az országúton értük el Gyöngyös városát, ahol nagy ovációval fogadták a légiót. Amikor utcáin végigvonultunk, virágesővel borítottak el bennünket; az asszonyok kokárdát tűztek köpenyünkre. A nép így hálálta meg szolnoki tetteinket. Az éljen a Lengyel!-? még a várost elhagyva is hallottuk. Gyöngyös közelében egy nagy faluban kvártélyoztak be bennünket, ahol több napot töltöttünk. Ezek eltelte után hadtestünk egy része Wysockival az élen elindult az országúnál párhuzamos mellékúton és amikor reggel kilenc körül megállt pihenni, ágyúdörgés ütötte meg a fülünket. Visszhangjai jobb felől érkeztek. Azonnal fegyverbe parancsoltak minket és erőltetett menetben megindultunk előre. A fegyverropogás egyre kivehetőbb volt. Wysocki megállt a törzzsel és a szemhatárt fürkészendő időről időre szeméhez emelte messzelátóját. O, mennyire szívesen belenéztem volna abba a távcsőbe. Bajtársaimnak is kedve tellett volna rá, mert akárhányszor soraink közelében megjelent A. Grochowalski, az egyik vezérkari tisztünk, mindegyre azt kérdeztük tőle, mit lámi a messzelátón.- Osztrákokat -felelte.- Sokan vannak?- Hamarosan megszámoljuk... Amikor elhagytunk egy falut, parancsot kaptunk, hogy menetoszlopból fejlődjünk harci alakzattá és az oszlopokat csatárláncokkal fedezzük.- Őrnagy úr... csatárláncokká... - szólt egyszeriben Jagmin Czernik zászlóaljparancsnoknak, s kezét tisztelgésre emelte oly testtartást véve fel, mint egy diák, ki tanárától az osztály elhagyására kér engedelmet.- Első század első szakasza csatárláncokat alkoss! — válaszolta az őrnagy.- Első szakasz... előre... indulj... indulj ! — harsant fel diadalittasan Jagmin. Kiváltunk az arcvonalból, s nagy szaporán több tucat lépést tettünk meg előre. A jobb oldali fél szakasz kettévált, az első raj és az én rajom csatárláncra bomlott. Futólépésre váltottunk: Jagmin mögöttünk vezette a tartalékot és sípjeleket adott. A sövényeken átugrálva jutottunk be a kertekbe. Ahogy előrenyomultunk mind áthatóbb puskaropogás és ágyúdörgés vagyis csatazaj kerített be minket. Kertből kertbe érve egyszeriben városfalba ütköztünk. Gyülekező jelet hallottunk. Kifutottunk az utcára, ahol Jagmin hármas sorba állított minket, s anélkül, hogy hátrapillantott volna, megindult előre. A kézifegyverek szünet nélkül ropogtak. Bezárkózott házak mellett haladtunk el; az egyik hirtelen kinyílt s kezében kamnával megjelent egy ember, szomjúságtól gyötörten megragadtam a kannát, számhoz emeltem, és ittam, egyre ittam, nem is tudva, hogy bort iszom; visszaadtam a kannát és a szakaszom után futottam. A szakasz éppen beért a katonasággal ellepett piactérre. A tér mélyén több felmozdonyozott ágyú 68
