Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Kovács István: A hatvani csata a lengyel légionisták emlékirataiban
és egy huszárcsapat állott A közelükben gyalogoszászlóaljak. Megállottunk a tér torkolatában. Eredeti látvány tárult a szemünk elé. A piactérre befutott a fővezér segédtisztje azzal a paranccsal, hogy foglaljuk el az emeletes házakkal takart hidat. A parancs végrehajtásával hol ez, hol az a zászlóalj próbálkozott; de amelyik elindult, vissza is tért, mivel kartácszáport zúdított rá az utat kereszttűz alatt tartó két osztrák üteg. A próbálkozó zászlóaljak között volt egy német vadászcsapat is, kalapjukat kakastoll díszítette. Ez vonult vissza utolsónak s a magyarok heves szemrehányással fogadták őket, mire a németek hasonló éles hangon vágtak vissza.- Menjetek ti! - kiáltotta oda egyik a másikának szitkozódva. A németek soraiból előpattant egy nő és puskáját felemelve, puskaportól kormos arcára mutatva prézsmitált. Forrponton volt a vita, amely ki tudja, mily következményekkel járt volna, ha nem nyomulunk a veszekedő zászlóaljak közé. Mihelyt megjelentünk, a vita nyomban abba maradt, egyik oldalon fölharsant a kiáltás: éljen a lengyel! másik felünkön meg az es lebe die Polen! Jagmin kiadta a parancsot:- Szapora léptekkel, indulj... indulj... ! Amikor a zászlóaljak között elhaladtunk, mindvégig zengett az éljenzés és a vivátokat magyar előre! és német vorvärts! tarkította. Óriási hangzavar támadt, amit az is növelt, hogy Grochowalski annál a háznál, amely mellett a hídra vezető út húzódott, több tucat dobost gyűjtött össze, s rohamot veretett. Mintha a hullámzó lárma vitt, sodort volna előre minket, bezúdultunk az utcába, s kibukkantunk a házak közül. Kartácszáporban alkotva rohamoszlopot rohant meg a hidat, elriasztva az osztrák utászokat, akik a híd pallóit felszedve a tartóoszlopok körül foglalatoskodtak. A híd gerendáin keltünk át. Túloldalon Jagmin parancsára azonnal csatárláncokra szakadoztunk,és amikor megindultunk előre, a tőlünk balra húzódó dombon ágyúk szólaltak meg, s tűz alá vették az osztrák ütegeket. Az ágyúkat Wysocki állította fel. Az osztrák tüzérség nyomban feladta állását. A magyar zászlóaljak is egyre-másra keltek át a folyócskán. A hidat megjavították. A gyalogság után jött a tüzérség, azt pedig a lovasság követte. Azt, hogy újra kibontakozzék a harc, a későre járó idő akadályozta meg. A csapatok estig állásaikban maradtak, velük együtt a mi szakaszunk is azon az úton, amelyet elfoglalt. Jagminnak esze ágában se volt visszatérni. J’y suis, J’y reste. Alkonyatkor megérkezett Wysocki segédtisztje azzal a paranccsal, hogy a szakaszt az oszlophoz vezesse. Jagmin ezt mondta neki:- Nem fogadok el szóbeli parancsokat... írásbeli parancsot kérek... A segédtiszt ellovagolt és nem hozott írásbeli parancsot. Nem tudom, mi járhatott Jagmin fejében. Mindaz, amit attól a pillanattól kezdve tett, hogy a csatárláncokat a kerteken át vezette a városba, a szolgálati szabályzat folyamatos megsértése volt, azé a szolgálati szabályzaté, amelyet a bölcsesség summázatának, evangé69
