Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Kovács István: A hatvani csata a lengyel légionisták emlékirataiban
süllyedtek a sárba, ökrökkel kellett őket kivontatni. Végül Görgey egész hadserege Gyöngyös térségébe vonult. Április 2-án parancsot kaptam, hogy egy dandárommal Csányra menjek, s ott várjam be a további rendelkezéseket. A lengyel légió is ebben a dandárban szolgált. Amikor ugyanis hadosztályomat ketté kellett osztanom, mindig azt a dandárt választottam, amelyben a légió volt. Csány- hoz. érvén ágyúdörgést hallottunk. Schlik Hortnál támadást intézett Gáspár hadteste ellen. Nyomban Gáspárhoz küldtem, hogy megtudjam, mint állnak a dolgok, magam pedig harcrendbe fejlődve a dandárral az ágyúdörgés irányába nyomultam, anélkül, hogy Csányban megállottám volna. A harctér közelébe érkezve a vele határos dombhátról láthattam, hogy az osztrákok számára a legbizonytalanabb pont Hatvan, mivel visszavonulásuk útja a városon keresztül vezetett. Egy üteget Gáspár balszámyának megerősítésére küldtem, dandárommal pedig úgy manővereztem, mintha az ellenség visszavonulásának megakadályozására el akarnám foglalni a várost. Ez a hadmozdulat valóban gyors reti- rálásra késztette az ellenséget: nyomában dandárom is bezúdult a városba. Egy szakasznyi lengyel gyalogos Jagmin főhadnagy (ma százados) vezetésével a legsűrűbb puska- és ágyútűzben futólépésben, a magyarok »Éljenek a lengyelek« kiáltásai közepette vágott keresztül a városon, majd kelt át a városon túl húzódó hídon, s szakadozott csatárlánccá. Azon túl már nem üldöztük az ellenséget, mert Gáspár, aki nem kapott parancsot a további előrenyomulásra, mindannyiunkat megállított. Estére másik dandárom is megérkezett, s másnap a parancsnok megfelelően Jászberénybe vonultunk. Ez a menet alaposan próbára tett bennünket. Útközben többször kaptunk egymásnak ellentmondó parancsokat, egész nap szakadó esőben dagasztottuk a sarat, hol erre, hol meg arrafelé, s csak éjszaka értünk be Jászberénybe. ” A hatvani csata legrészletesebb leírását Zygmunt Milkowski (1824—1915) adja. Milkowski megalakulásától a lengyel légió 1. zászlóaljában - eredeti nevén a Wysocki-zászlóaljban küzdött. Részt vett Aradvár 1848 december 4-i megrohanásában és az ezt követő két hónapon át a vár ostromában. Miután a két századból álló 1. lengyel zászlóalj Damjanich tábornok bánáti hadosztályához csatlakozott, kivette részét a szolnoki csatából, s a IE. hadtest kötelékében a tavaszi hadjárat valamennyi ütközetéből. Júniusban hadnagyi rangban a 3. lengyel zászlóaljhoz helyezik át. Milkowski a XIX. század második felében kiemelkedő szerepet játszott a nyugat-európai lengyel emigráció politikai életében. Emellett mint népszerű író is nevet szerzett magának. Teodor Tornász Jez álnéven megjelent regényei a maga korában rendkívül olvasottak voltak. A kőszívű ember fiai-n emlékeztető Fent és lent (Ci i tamci) című regénye, amelyben a lengyel légió harcainak is emléket állít, 1962-ben magyarul is napvilágot látott. Milkowski legjelentősebb műve, A bölcsőtől egy életen át (Od kolebki przez iycie) című 1936-ban Krakkóban kiadott háromkötetes önéletírása több 67
