Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Csikány Tamás: A hatvani ütközet
A hadtest tartalékát a Montenuovo-lovasdandár megerősítésül ki nem adott csapatai, valamint egy ágyúüteg és egy fél röppentyűüteg képezte. A harcrend felvétele után Schlik felmérve az ellenség erejét, melyet 12 000- 15 000 főre és 5-6 ütegre becsült, továbbá a jobb és a balszárnyát fenyegető veszélyt, úgy döntött, hogy lemond a támadásról és visszavonul eredeti állásaiba.27 Ennek érdekében megkezdte csapatainak kivonását az arcvonalból és elrendelte hadi híd verését a Zagyván. A gyalogságának és tüzérségének egyik részét a folyó nyugati partján lévő magaslatokra állította fel, míg a többi részével folyamatosan harcolva a város közvetlen védelmét szervezte meg. A visz- szavonulás rendben és szervezetten történt, bár a város kijáratait fedező csapatok - különösen a jobb szárnyon - esetenként csak nehezen tudták tartani magukat, ez az átkelés siettetéséhez, zsúfolódáshoz, torlódáshoz vezetett. A visz- szavonulók zömének átkelése után a hadi hidat lebontották, a védők pedig a folyamatos tüzelést fenntartva a túlparton felállt ütegek támogatása mellett hátráltak a hídig. A visszavonulást fedező vadászok a városban lévő kisebb hidakat is lebontották, megrongálták ezzel is lassítva a magyar csapatok térnyerését.28 A kialakult véres harcba a lakosság is bekapcsolódott, az ablakokból lőve az osztrák katonákra. Különösen sokáig tartott a harc a főtéren, ahol a nagy híd lebontásáig a visszavonulóknak felkellett tartaniuk a honvédeket. A híd védelmét és szükség esetén lebontását még az ütközet előtt a 7. (Prohaska) gyalogezred egyik százada kapta feladatul, melyet Wilhelm von Kalch- berg százados vezetett.29 A századot megerősítették hat fő utásszal, akiknek a híd szakszerű lebontását kellett végezni. A hadtest visszavonulása után az utászok meg is kezdték a híd lebontását, melyet a század állást foglalva közvetlen közelről heves tűzzel fedezett. A tűzgyorsaság fokozása érdekében Kalchberg minden három katona mellé adott egy negyediket is aki folyamatosan töltötte a fegyvereket. A harcukat ugyanakkor támogatta a hadtest tüzérsége is. A híd már használhatatlan volt mire a túlsó parton megjelentek az első támadók, akik a lengyel légióhoz tartoztak. Kalchberg annak érdekében, hogy a híd helyreállítását támadók ne tudják azonnal megkezdeni a folyamatos tüzet továbbra is fenntartotta. Az egyre erősebb tűzben a század kitartott addig, míg a hadtest zöme jelentős távolságra eltávolodott a parttól. Kalchberg ekkor adta ki visszavonulási parancsát, melyet szakaszonként hajtottak végre. A visszavonulás fedezésére Schlik egy üteget és egy lovas osztályt rendelt előre, mely a város felgyújtását is feladatul kapta, de ez nem járt sikerrel. Az osztrák III. hadtest csapatait nem üldözték így zavartalanul táborba szánhattak, a Lichtenstein-had- osztály Aszód és Bag között, a Lobkowitz-hadosztály pedig Hévizgyörkön. 27 BERK István (Szerk.) 1925. 124. 28 ID. GÖRGEY István 1888 II. k. 73. 29 VON TREUENFEST, Gustav Ritter Amon 1891. 682-683. 61
