Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Csikány Tamás: A hatvani ütközet
Összegzés Az április 2-i hatvani ütközet a kezdődő tavaszi hadjárat első megmérettetése volt mindkét fél számára. A furcsasága az, hogy egyik fél számára sem volt feltétlenül fontos itt egy nagy győzelmet aratni, hanem csupán alárendelt jelentősége volt a magasabb szintű csapatösszevonások, mozgások szempontjából. A magyar csapatok számára fontos volt állásaik megtartása, ugyanakkor semmiképpen nem volt szabad az ellenséget nagyobb támadásra ingereli, míg a déli kerülő művelet be nem fejeződött. Néhány napig ugyanis a VII. hadtest magára maradt, addig támogatásra nem számíthatott. Ezért nem erőltették az üldözést sem. Az állásokból azonban nem volt szabad hátrálni, ez óriási veszélyeket jelentett volna az induló hadjáratra nézve. A siker fontos volt azért is mert erkölcsileg feltétlenül szüksége volt erre a magyar csapatoknak. Schlik altábornagy ugyanakkor végre kívánta hajtani a harcfelderítésre kapott feladatát, megpróbált Gyöngyösre eljutni, viszont csapatai épségét - a fővezéri parancs értelmében - nem akarta feleslegesen kockáztatni. Ezért mondott le a támadásról és vonta vissza csapatait. Célját tehát csak részben tudta elérni, bár ha az osztrák hadvezetés helyes következtetéseket von le az ütközetre vonatkozó jelentésekből, a felderítést még sikeresnek is nevezhetnénk. Az ütközet tehát nem Schlik kudarca volt elsősorban, hanem Windisch-Grátzé. Schlik tapasztalt szeme jól becsülte meg a szemben álló fél erejét, amely némileg meghaladta saját csapatainak létszámát, amely 11 000 fő körül mozgott. A lövegek száma közel egyenlő volt. Ilyen erőviszony mellett az osztrák tábornok kedvező állása mellet sem indított támadást, ennek kockázatát fölöslegesen nem vállalta. Egy esetleges győzelem ugyanis könnyen őt hozhatta volna nehéz helyzetbe, saját csapataitól távol, beékelődve az ellenség hadtestei közé. Döntése tehát helyes volt, aminek kivitelezését csapatai - kisebb zavaroktól eltekintve - sikeresen végrehajtottak. Az, hogy Schlik nem marasztalható el, ez még inkább növeli Gáspár András ezredes teljesítményének értékét. Gáspár a kitartásra, az állások védelmére felszólító parancsot huszártiszthez méltó lendülettel és kezdeményező készséggel hajtotta végre. Jól ismerte fel, hogy egy arcból, emelkedőn végrehajtott támadás túlságosan kockázatos lenne, így jobbról kerülve igyekezett az ellenség balszárnyát megkerülni, amihez segítségül hívta a Liptay-dandárt is. A jobb szárnyon így helyi erőfölényt hozott létre, azzal a kockázattal, hogy a közepet meggyengítette. Számítva a Czillich-dandár beérkezésével jól határozta meg a támadás irányát is, mivel így megteremtette a kettős átkarolás lehetőségét. Ez be is következett, ami után Schliknek nem maradt más lehetősége mint a visszavonulás. 62
