Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)

Hermann Róbert: A fővezérség kérdése 1849. januártól áprilisig

A győzelem híre a tiszafüredi események nagy vesztesét, Dembinski altábornagyot cselekvésre sarkallta. Futárt küldött Kossuth-hoz, s arra hivatkozva, hogy a győzelem az ő diszpozíciói alapján vívatott ki, követelte, hogy „hadműveletei kellős közepén” adjanak neki elégtételt, s kapja meg az Damjanich, Vécsey, Klapka és Répásy csapatai, illetve Görgei két hadosztálya fölött a főparancsnokságot, hogy ezekkel Pest felé operálhasson. Emellett kapja meg a tisztek kinevezésének és elmozdításának feltétlen jogát. Kossuth felháborodott a komolytalan kívánságon, mondván, hogy „a kormány magamagát gyalázná meg, ha tegnapi hivatalos eljárását ekkint egy nyomom kelepce színében tüntetné ki, mellyel a bajból pillanatnyilag ki akart volna búvni”. Hozzátette, hogy Dembinski érdemtelenül tulajdonítja magának a szolnoki sikert, hiszen diszpo- zíciójban csak arra utasította Damjanichot, hogy demonstráljon Szolnok felé, de ütközetbe ne igen ereszkedjék veszélyesen, vagy pedig küldje neki (Dem- binskinek) minden kavalleriáját [lovasságát]”. Damjanich azonban nem demonstrált, hanem bevette Szolnokot, s most Dembinski követeli a fővezérséget. „Ugyan, szólj az öreggel - írta Kossuth Szemerének - s fogasd fel vele, hogy minő kompromisszióba karja a kormányt keverni! - s hogy én bizon a kormány morális tekintetével [tekintélyével] így játszani soha sem fogok.”

A „lázadó” Görgei fővezéri megbízatása nem volt ínyére Dembinski jeles támogatójának, Mészáros Lázár hadügyminiszternek sem, s kapóra jött számára a Vécsey és Damjanich közötti viszály is. Ezért alighogy Kossuth visszatért a táborból, kijelentette, hogy „már most minden seregeknek - Komáromot, Péter- váradot, Szegedet, Aradot sat. is befoglalva - fővezérletét egy fővezérre kell bízni”, s erre most Vetter is magától ajánlkozott. „Alig tudtam mit felelni” - írta Kossuth Szemerének, mert Mészáros azzal is érvelt, hogy Vécsey és Damjanich közül a rangban idősebb Vécsey kevésbé alkalmas a szolnoki sereg vezérletére, mint Damjanich. Végül azt válaszolta Mészárosnak és Vetternek, hogy előző nap Tiszafüreden a katonai fegyelemnek is „elég lett volna téve”, ha Vetter átveszi a fővezérséget, de így addig nem hajlandó intézkedni, amíg meg nem látja, hogy az országgyűlés másnapi ülése miként határoz tiszafüredi intézkedéseivel kapcsolatban.

A képviselőház zárt ülése március 7-én délelőtt 9 órakor tartotta zárt ülését. Kossuth ezen beszámolt a Tiszafüreden történtekről, Görgei fővezéri kinevezéséről, de hozzátette, „hogy a tiszai sergek addig, míg a körülmények meg nem változnak, egy fővezérlet alatt nem lesznek”. Szintén beszámolt Dembinski kép- 27

27 KLÖM XIV. 594-595. Dembinski említett utasításait Damjanich-hoz Id. MOL R 306. Katonai iratok. 1. csomó. Damjanich János iratai. (1849. febr. 19.); MOL OHB 1849:4237. (1849. febr. 26.)

17