Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Hajagos József: A Heves vármegyei 26. honvédzászlóalj története 1848–1849-ben
nemzetőrt mozgósított, akik november 5-én indultak el szolgálati helyükre. Az Egerből, Gyöngyösről és Tiszafüredről kiállított kontingens többségét nem tényleges nemzetőrök, hanem az azok által felfogadott helyettesek alkották. Mint már említettük, a helyettesnek való jelentkezés többek számára lehetőséget biztosított a honvédségi szolgálat alóli kibúvásra. Az októberben és novemberben is jelentkező zavaró tényezők ellenére, a kivetett létszám első negyedének kiállítása október végére szinte minden településen befejeződött. Néhány településen azonban a 19 - 22 évesekből nem telt ki a kivetett létszám, s Puky október 18-án azt indítványozta az OHB-nak tett jelentésében, hogy a sorshúzást addig folytathassa az idősebb korosztályokból, „míg a kiállítandó ujjonczok száma ki nem fog állíttatni." Az OHB október 20-án jóváhagyta Puky indítványát. Az újoncmennyiség 1/4-nek, sőt az azt meghaladó létszámnak a kiállítása az idézett létszámjelentésekből teljes bizonyossággal megállapítható, Azonban, hogy ezekből mennyi volt a toborzás révén beállott önkéntes, ennek megítélésénél csak becslésekre hagyatkozhatunk. Ennek elvégzésére érdemes egymás mellé tenni a négy létszámra vonatkozó adatot, még akkor is ha azok több esetben szintén becslések. Szeptember 24-én 24 fő, szeptember 28-án több mint 300 fő, október 12-én közel 1.200 fő, október 14-én pedig közel 1.500 fő. A Közlöny egri levelezője és Puky is optimistán, folyamatos növekedésről számoltak be. Talán nem merész az a következtetésünk, hogy folyamatos növekedést feltételezve október 4-ig 700 fő, vagy valamelyest azt meghaladó is lehetett a toborzás révén beállotak száma. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a beállottakat gyakran csak napokkal később szállították be Egerbe. Másrészt a sorshúzás a szolgabírák jelenlétének szükségessége miatt csak időben elhúzódva történhetett meg. Az önkéntesek becsült száma magasnak tűnik az eddig ismert más adatokkal összehasonlítva, amelyek a zászlóaljak létszámának csak 10-20 %-át teszik ki. Ez a magas szám elsősorban azzal magyarázható, hogy a toborzást úgy indították meg, hogy a teljes létszámot, vagyis 4.525 főt kell kiállítani, nem pedig csak annak első negyedét. A csak első negyed kiállításának szükségessége viszonylag későn, október 4-e után vált ismeretessé. Erre az időpontra pedig már meglehetősen előrehaladt a helyi elöljáróságok által is erősen ösztönzött „toborzás”. Ugyanaz játszódott le, mint már júliusban a Bácskába rendelt nemzetőrök mozgósításánál. Miután elkerülhetetlennek látták a települések elöljárói a kivetett létszám kiállítását, igyekeztek azt minél nagyobb számban önkéntesekből eszközölni, hogy ezáltal csökkentsék a sorshúzásból adódó feszültségeket. Úgy tűnik több helyen a 20 pft-on felüli foglalópénzek kifizetésével is igyekeztek vonzóbbá tenni az önkéntes jelentkezést. Erre utal a megyei bizottmány egyik november 3-i határozata, amely Pély község azon kérelmére vonatkozik, hogy adóilletőségükbe számítsák be a 10 újonc részére általuk kifizetett fejenkénti 20 pft-ot. A megyei bizottmány arra szólította fel a jelentést tevő Kürthy Ferenc alszolgabírót, hogy te120
