Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)

Az áldozatok visszaemlékezése - A hortobágyi Borzas-tanyán

Vásárhelyi Ildikó fTóth Gyuláné), Vásárhelyi lánosné, Baranyai Ilona üreg volt, amelynek a tetejét bedeszkázták. így aztán ők magasan laktak, mi pedig lent. Nekünk volt hálószobaágyunk, abban aludt a nagymamám, középen én és az anyukám, nagyapámnak meg egy vaságy volt beálh'tva mellénk. Innen költöztünk aztán abba a bizonyos vályogházba. Enyhébb szelek Rádiót nem hallgathattunk. Igaz, nem is volt rádiónk, villanyunk sem. (A táska­rádiók akkor még nem voltak divatban.) Az egyik rendőrtől tudtuk meg március­ban, hogy "meghalt Sztálin elvtárs, nagy gyász van!" Mi reménykedve mondogattuk:- "Hátha lesz valami változás. Hátha újra tárgyal­ják az ügyünket, hátha történik valami!" Annyi már akkor megváltozott, hogy eljöhettek hozzánk látogatóba hozzátartozóink. Már akinek volt közvetlen hozzá­tartozója. Mert bizony nekünk nem volt. Korábban hivatalosan nem engedélyez­ték a látogatást, legfeljebb egy-két bátor és élelmes családtag vállalta a veszélyt és jött el titokban látogatni. Ekkor azonban kihirdették, hogy jó munkánk jutal­97

Next

/
Oldalképek
Tartalom