Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - A hortobágyi Borzas-tanyán
kilométerre el lehetett látni, ha jött valaki lóháton. A rendőrök ugyanis lovon jártak, ellenőrizni, kettesével. Föl volt nekik írva, melyik munkahelyen kik dolgoznak. Ennek alapján ellenőrizték, hogy nem szökött-e meg valaki. Nem szökött meg senki. *** Halálosan el voltunk keseredve kezdetben. Anyuka semmit nem tudott apukáról. Én nem mehettem iskolába, pedig szeptemberben elkezdődött a tanítás. Engem még otthon felvettek a vegyipari technikum első osztályába. Kezdetben számolgattam; még egy hónapos mulasztást be tudok pótolni, ha szabadon engednek. Még talán két hónapot is. Ha karácsonyra hazaengednek, én éjjel-nappal tanulok, de utolérem a többieket, majd segítenek az osztálytársak. Karácsony után azonban elveszett minden reményem, különösen, hogy eltelt egy év. Ami legrosszabb volt Meg voltunk mi ott nagyon félemlítve apa nélkül! A legkegyetlenebb csapás erre a harmincnégy családra az volt, hogy elszakították tőlünk az apákat. Az asszonyokat rendkívül megviselte ez a helyzet. Fehér néni például volt idő, amikor nem volt normális. Később, a hazakerülésünk után teljesen rendbe jött, de ott valósággal meg volt zavarodva. Egyszer például anyukám azzal jött vissza:"Istenem! Istenem! Mi lesz azzal a szegény Terikével? Elmentem hozzá és úgy találtam, hogy levelet írt. Kérdeztem, kinek írja? Azt válaszolta, hogy az első férjének. Az első férje pedig már vagy húsz éve meghalt. Azt mondta, megírt Jancsinak mindent, mert ha nem írhatná meg, megzavarodna". - Mondta is a nagymamának, hogy Tercsinek vége: levelet ír a halott férjének. Ellátottságaink Az ebédhez adtak mindig két szelet kenyeret. Vacsorára volt, amikor főztek, volt amikor nem. Reggelire mindig fekete kávét vagy teát kaptunk meg két szelet kenyeret. A későbbi hónapokban már a tűzhelyünkön főzni is tudtunk. Egyszer például anyukám a mezei munkáról jövet marharépát hozott haza. Ezt a nagymama megfőzte, levest készített belőle, amit a boltból vett ecettel és köménymaggal ízesített. Ez úgy emlékszem jól esett a nehéz ételek után, amelyeket a nehéz munkát végző emberek számára főztek a közös konyhán. Üzlet Másfél év eltelte után egy kis üzletet engedtek üzemelni. Ebben lehetett kenyeret kapni, cukorkát, ecetet. Egy Baranya megyei kiskereskedő volt az üzletvezető. 92
