Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - A hortobágyi Borzas-tanyán
A felfüggesztés Apukámat június 20-án, másnap felfüggesztették az állásából és hazaküldték, bár hétfőn egész nap szolgálatban volt. Egyébként erről a főnökség igazolást is adott neki. Hiába. A felfüggesztést azzal indokolták, hogy részt vett a tüntetésben, ott feltűnően viselkedett, valamint azzal, hogy ő és a családja az egyház befolyása alatt áll. A felfüggesztést a vezérigazgató szóbeli rendeletére hivatkozva hajtották végre, és 20-án a minisztérium ügyésze kihallgatta. Neki is előadta, hogy a tüntetés napján este fél nyolcig szolgálatban volt és bemutatta az erről szóló igazolást is. Levelet írt a hozzátartozóinak Győrbe, és a lehető legrosszabbra felkészülve kérte, hogy küldjék el a segédlevelét, mert arra gondolt, hogy szakmunkásként kell a jövőben dolgoznia Pesten. A tárgyalás Egy héttel a tüntetés után, június 26-án volt a minisztériumban a főtárgyalás. Onnan mikor hazajött, nagyon bizakodó hangulatban volt. Azzal biztatták, hogy nem lesz semmi baj. Ok utánanéztek és megállapították, hogy Hatvanban túlkapásról volt szó. A felfüggesztést vissza fogják vonni. Lehet, hogy lesz valami enyhe büntetés, de az is csak a látszat kedvéért. Apám elhurcolása Apám egy hétig alig evett az izgalomtól és a bánattól. Most megnyugodott. Anyukám akkor éjjel sütött neki rántottét, amit jóízűen megevett. Ezután lefeküdtünk, de nemsokára kopogtattak az ablakon. Apám kinyitotta az ablakot, és láttuk, hogy ott áll egy civil ruhás, katonasapkás férfi. Ezt jól láthattuk, mert a Balogh Ádám utcában, ahol laktunk, házunk előtt egy lámpaoszlop állt. Ez a civil ruhás azt mondta apámnak, hogy menjen vele a hatvani rendőrkapitányságra egy ötperces kihallgatásra: formális dolgot kell tisztázni. Apám magával vitte a minisztériumi tárgyalásról készített jegyzőkönyvet. Ezt a rendőrségen vagy máshol elvették tőle is, mástól is. Nincs az meg senkinél. Anyám nagyon ideges lett, amikor apámat elvitték. Nem tudott elaludni. Én elszunyókáltam, de egyszerre csak felébredtem, hogy teherautók berregnek. Kiugrottam én is az ágyból és odamentem az ablakhoz leselkedni. Egy teherautó megállt a házunk előtt, a többi továbbment. Csöngettek. Két katonaruhás férfi jött be. Azt mondták, egy órát kapunk arra, hogy minden szükséges holmit összepakoljunk, mert Hatvanban nem kívánatos a tartózkodásunk. Apámat előre vitték, már vár bennünket. Anyámnak meg is mutatták az iratot, amelyben az állt, hogy Hatvanban nem kívánatos a jelenlétünk, ezért kitelepítenek bennünket. 83
