Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - A hortobágyi Borzas-tanyán
meglátogatták őt később, amikor már itt dolgozott Hatvanban. A kereskedelmi főnökségen a főnöke egy Keszthelyi nevű vasutas lett. A politikai szempontból kijelölt vezető mellett édesapám volt a szakember, helyettese: tizennyolc éves korától vasutas. Mindenféle tanfolyamot, iskolát elvégzett, amit csak kellett. A felsőbb szervektől, amikor jöttek, nem Keszthelyihez, hanem apukámhoz mentek. Ót kérdezték mindenről. Ezt Keszthelyi természetesen emberi hiúságból sértésnek vette. Apu nagyon határozottan elvetette ennek a lehetőségét, de anyukám arra gyanakodott, hogy ő tétette apát a feketelistára. A tüntetés Az újhatvani tüntetés megrendezett provokáció volt, mert ha csak a papokat akarták volna elvinni, azt megcsinálhatták volna szépen csendben. Egy éjjel, teherautón, elvitték volna őket a hívek tudta nélkül. De nem így történt: reggel hét órakor, amikor jöttek kifele a miséről, egy teherautón máshonnan odahoztak apácákat és szerzeteseket. Bevitték őket a parókiára, a kolostorba, hogy mindenki lássa, mi van. A papokat és a szerzeteseket ott tartották a kolostorban egész nap. Ez történt 1950. június 19-én. Aznap osztották az iskolában a bizonyítványokat. Be kellett mennünk az iskolába. Mi nyolcadikos lányok a bizonyítványosztás után öten-hatan odamentünk a templomhoz. Emlékszem rá, hogy a kolostorból a papok kijöttek a kerítéshez, és ott könyörögtek az embereknek:"Menjenek haza! Nincs értelme itt maradni!" A templom körül főleg asszonyok és gyermekek voltak, hiszen a férfiak dolgoztak. Reggel, mikor meghozták a szerzeteseket és az apácákat, elterjedt a híre, és még a város túlsó részéről is érkeztek bámészkodók, hogy lássák, mi lesz, hogy lesz. Én is elmentem oda bámészkodni. Otthon elmeséltem anyunak. Anyu elvitte a húgomat, Katinkát beíratni az iskola első osztályába. Katinkával arra mentek és ők is nézelődtek. Hazajöttek és mondta, mi van - olyasmit ő sem látott, ami egy igazi tüntetés velejárója lenne. Nem volt se hőzöngés, se hangoskodás, vagy kővel dobálódzás. Tulajdonképpen nem történt más, minthogy kiváncsi emberek ácso- rogtak arrafelé. Valamikor éjfél tájban aztán elvitték a papokat és azokat, akiket összeszedtek az ácsorgók közül. Hogy a harangot félreverték volna, arról nem tudok. Lövésről sem, bár volt egy sorozat, de ez nem a bámészkodóknak szólt, hanem az ávósok egymásnak adtak jelt ezzel, amikor körbevették a tömeget, hogy kezdődhet az akció. A bámészkodók közül sokat bevittek a katolikus körbe, de az biztos, hogy a Hortobágyra elhurcoltak között nem volt olyan, akit a templom körül fogtak volna el. 82
