Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - Egyéb internálótáborban
A táborban az internáltak között mindenféle ember volt: ügyvédek, tanácselnökök. Voltak közölünk besúgók is. Már Kistarcsán is voltak spiclik. Ezek dörzsö- lódtek a többiekhez. Pentelén is, Baracskán is voltak beépített emberek. Ezek szóbaelegyedtek, szidták az akkori rendszert. Ha aztán ebbe bekapcsolódott, beárulták. Az illetőt hamarosan kiemelték. Nem rögtön, hanem két, három nap múlva és eltüntették. Azt se tudtam, hogy hova kerültem. Egy nagy uradalom épületébe vittek Baracskán, amelynek tiszta beton volt az egész mindensége. Ez egy nagy uradalom volt eredetileg, csak később alakították át büntetésvégrehajtó intézetnek. Hozzá tartozott négyezer hold föld. Ott dolgoztattak bennünket a földeken. Mezőgazdasági munkákat kellett végeznünk, de mindent kézzel. Egy nagy magtárban tartottak bennünket. Ennek még a teteje is beton volt úgy, hogy onnan lehetetlen volt meglépni. Itt dolgoztam aztán egészen a szabadulásomig, innen jöttem haza. Az otthoniak csak Baracskán látogattak meg. Négy hónaponként kaptak engedélyt. Csak akkor tudták meg, hogy mi van velem, amikor először meglátogattak. Dunapentelén nem, de Baracskán az utolsó hat hónapban már lehetett spájzolni. A teljesítményt mérték és a munkánk után kaptunk egy bizonyos összeget. Pénzt kézbe nem kaptunk, de a javunkra írták. Időnként felolvasták, egy közülünk való könyvelő, hogy kinek mennyi van, és mennyit spájzolhat be. Pótolni kosztot. Mert éppenséggel nem valami jó koszt volt. Egy évben egyszer, karácsonyra lehetett kapni egy három kilós csomagot. De csak ott. Emerre nem. Ott már lehetett kapni, Baracskán. Ott már annyira könnyítettek a helyzeten. Baracskán már nem ávósok, hanem rendőrök őriztek bennünket. Ezek katonaruhában voltak, csak a felsőrész volt rendőrruha rajtuk. A felügyelők nevét soha nem tudhattuk. A szabad életben nem találkoztam egyikkel sem, mert olyan vidékről voltak összeszedve, hogy véletlenül se tudjon paktálni az internáltakkal. Meg aztán sűrűn cserélték őket. Ha észrevették, hogy az őr együttérez a fogollyal akkor azonnal elhelyezték. Például előfordult, hogy az őr cigarettát dobott a földre egy rabnak. Dyenkor, ha észrevette más, hogy a páciens felvette a cigarettát a földről, azt is megfenyegették. Kurtavasra verték. A két kezét a bokájához így át kellett venni és ide volt bilincselve a lábához. Ezt különböző keppen csinálták. Ha az illető kiszabadult, el is esett rögtön, mert annyira elgémberedett. Volt még sötétzárka is. Akit oda bezártak, annak csak egyszer adtak naponta vizet, meg kenyeret, meg reggel feketét. Nekem szerencsére nem volt részem ezekben a büntetésekben ezeken a területe129
