Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - A hortobágyi Kónya-tanyán
Amikor szabadultunk, Kónyán, a konyha pénztárában összegyűlt pénzt szétosztották. Volt ott a konyhának egy raktára, amely mindig tele volt zsúfolva. Közülünk volt egy raktáros, annak egy kocsi állt a rendelkezésére. Amit hozni kellett, azt hoztak Balmaz/újváros/-ról. Amikor eldőlt, hogy mindnyájan szabadulunk, számba vették, milyen "gazdagok vagyunk." Mennyi a pénzünk? Mi maradt? És azt szétosztották. Ugyanis amit a kosztért rendszeresen fizettünk, azt nem mind éltük fel, hanem a maradék pénz felhalmozódott idővel. Végül aztán eljött az ideje annak is, hogy indulhattunk haza. Bevagoníroztattak bennünket. Többen voltunk egy vagonban. Mikor hazaérkeztünk, "természetesen" a saját házunkba nem költözhettünk vissza. Anyukámhoz költöztünk egy kis szobába. Ott húzódtunk meg, a szomszéd utcában. Ebben a házban lakott: Lakatos Sándor először. Ő a vasutas pártszervezetben volt valami vezető. Amikor hazajöttünk, akkor már Baki Sanyiék laktak itt. Ó nagyon aranyos ember volt. Rendes emberek voltak, most is ebben az utcában laknak. Vasutas volt ő is, de már meghalt. A következő nyáron, 1954-ben eljött hozzánk az uram nagybátyja, Majer Sándor. Megkérdezte tőlünk, hogy ha ő befogadja lakónak Baki Sándorékat, hazaköltözünk-e a házunkba. Örömmel mondtuk az igent. Hallottuk, hogy mostmár minden kitelepített visszamehet a saját lakásába, ha az kiürül. Mi is visszaköltöztünk, de mert államosítva volt a családi házunk, egy éven át lakbért fizettünk. Egy év után levették róla az államosítást. A rehabilitálás A mi rehabilitálásunk a szabadulás után csak szóban történt meg, azt írásba nem adták a tanácsnál sem. Csak azt mondták, hogy ne haragudjunk a demokráciára meg a kommunista pártra, mert nem ők voltak az oka a mi elvitelünknek, hanem a rosszindulatú emberek túlkapása. A féijemet visszavették a munkahelyére, a vasúthoz azonnal a hazatérése után. Akkor azt hiszem hatezer forintot kapott az uram kártérítésként, amit Budapesten vett át. Visszalátogatás a Hortobágyra A gyermekeim már mind voltak látogatóban a Hortobágyon szétnézni. Nekem is mindig mondogatták, hogy majd elvisznek, de mindig úgy mentek el, hogy nem az volt az utazásuk célja, hanem más és csak mellékesen oda is benéztek. Egyszer én is voltam a hortobágyi csárdában, amikor mentem Szoboszlóra Karcsi fiammal meg a menyemmel üdülni. Azóta sokat változott a világ. A facsemeték, amiket akkor ültettünk, fasorokká, erdőkké növekedtek. Akkor csak a csárda 117
