Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Hatvani vasutas családok internálása 1950-ben - A hatvani tüntetés jellege
egyház képviselői kénytelenek voltak tudomásul venni a szerzetesrendek működésének megszüntetését. Jelképesen azonban néhányat meghagytak azzal a feltétellel, hogy azok csak tanítással foglalkozhatnak. A rendtagok sorsára vonatkozóan az állam hajlandó volt a javasolt 800 szerzetespap közül lelkipásztori szolgálatba 400-at átvenni. Az elbocsátott szerzetesek sorsának rendezését a kormány nem volt hajlandó vállalni. Az egyezményt hivatalosan augusztus 30-án írták alá. Szeptemberben megjelent a rendelet is a rendek működési engedélyének megvonásáról. Mintegy 2300 szerzetes és 8800 apáca került szétszóródásba. Négy rend kapott engedélyt működésre, amely 8 katolikus gimnáziumban taníthatott. 1951-ben felállították az Állami Egyházügyi Hivatalt. Májusban letartóztatták Grősz József kalocsai érseket, az egyezmény aláíróját és koncepciós eljárást indítottak ellene, amelynek végén 15 évi fegyházbüntetésre ítélték. Július 21-én Czapik Gyula vezetésével a katolikus főpapok valamint a rendfőnökök ünnepélyesen esküt tettek az alkotmányra, és valamennyi egyházi személyt ennek letételére köteleztek.1 A hatvani tüntetés jellege A tüntetéssel kapcsolatos kérdések egyike az, hogy rögtönzött, ösztönös volt-e vagy tudatosan készítették elő és megszervezték a menetét. A tüntetés leverését követő kihallgatások alkalmával az állam védelmis nyomozók azt akarták beismertetni a gyanúsítottakkal, hogy voltak szervezők, mégpedig az egyházi reakció megbízásából. Ez az előzetes elképzelés általánosan elfogadott volt a hatalom által irányított propaganda hatására a megtéveszthető közvéleményben. így hitte ezt a kolostor közelében lakó régi kommunista, Juhász József is, akinek azért érdemes figyelni a szavára, mert nem akárki volt, hanem olyan ember, aki meggyőződése miatt megjárta a német fasiszta haláltáborokat is. Másrészt egyike volt azoknak, akik felismerték az internálás igazságtalan, káros voltát és kezdeményezője volt az elhurcoltak szabadon engedésének. Szerinte: "a reakciós egyházi személyek felbíztatták a hívőket, hogy akadályozzák meg a kitelepítést." A Közlekedés című szaklapban Orczy László, a MÁV miskolci politikai osztályának munkatársa is azt írta, hogy a hatvani klerikális reakció bomlasztó munkájának következtében vett részt több mint száz hatvani vasutas a demokráciaellenes tüntetésben.2 12
