Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 42-43. (Eger, 2011)

Nagy László: A gyöngyöspatai Szűz Mária plébániatemplom építéstörténetének kérdései

oka, hogy az e periódusban épített, 6. árokban talált falsarok nincs kötésben a feltételezett kápolna és sekrestye közös falával; utóbbiakat tehát későbbi időszakba helyezzük; másik pedig, hogy, mint fentebb láttuk, az e periódus északi sekrestyefalának tartott fal egy feltehetően XV századi alapozásra épült, s az itt levő egyéb falmaradványok sem vehetők egy egységes átépítés emlékeinek.

Eddig nem említettük, de az 1330 körüli periódus falán egy e periódusra keltezett ajtó (9. kép) arra figyelmeztet minket, hogy ha nem is a korábban feltételezett, de valamilyen helységnek kellett itt lennie. A feltárt részletek alapján azt feltételezzük, hogy a sekrestyében feltárt legkeletebbi fal lehetett e helység, valószínűleg sekrestye keleti fala; északi falát a későbbi oltár (erről szó lesz még) és a templom mai is álló északi fala; nyugati falát pedig a 6. árokban és N. szelvényben feltárt É-D irányú fal építése során bonthatták el. Azt ugyanakkor be kell látnunk, hogy mivel a dokumentáció e feltételezett sekrestyefal esetében nem pontos, ez az elmélet csak akkor vehető bizonyosnak, ha egy hitelesítő ásatással újra megvizsgálhatnánk e falakat.

Végezetül visszatérünk a II. periódusnál tárgyalt torony és a Szent András kápolna kérdéskörére. Azt már láthattuk, hogy e részek XIII. századi eredete mellett semmilyen közvetlen bizonyítékunk sincs.

9. kép: A szentély északi falában elhelyezkedő, XIV század első felére keltezett ajtó

47