Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 42-43. (Eger, 2011)

Nagy László: A gyöngyöspatai Szűz Mária plébániatemplom építéstörténetének kérdései

találunk az összeírásokban.29

A defterek és dézsmajegyzékek alapján a XVI. század közepén már elsődleges volt Patán a szőlő- és bortermelés, azaz a helyi nedűk már évszázadokkal ezelőtt is nagy népszerűségnek örvendtek. 1549-ben a dézsmajegyzékek szerint 112-ből 76 háztartás kizárólag szőlőműveléssel, 1578-ban 176 dézsmafizető gazdaságból 169 kizárólag bortermeléssel foglalkozott.30 Ez a növekvő tendencia a tizenöt éves háború (1593-1606) alatt tört meg; 1598 ben a dézsmajegyzékek szerint mindössze 79 dézsmafizető parasztgazdaságot számoltak össze a településen, s mindössze 45 gazda foglalkozott szőlőműveléssel.31

Igazán komoly csapást az 1680-as évek, és a felszabadító háborúk jelentettek. A korszak pusztításait jól ábrázolja Heves vármegye gyűlésének megállapítása, miszerint a Mátraalján jóformán két lakott település maradt, Pata és Gyöngyös. A település jelentőségére utal viszont, hogy még e vészterhes időszakban is Patán hajtották be a környék egyik legmagasabb adóját, 1689-ben 1300 forint értékű porciót.32

A török kiűzése után, és a felszabadító háborúk véget értével Pata népessége ismét nőni kezdett, köszönhetően az újonnan betelepült családoknak. így a mezőváros 1701-ben már 183 felnőtt férfi és 159 női lakost tudhatott magáénak, s ez a szám a későbbiekben tovább nőtt; az 1720-30-as évekre már közel ezer fős lakosságot feltételezhetünk Patán.33

Atörök hódoltság után tehát a település gyors fejlődésnek indult. Birtokosai kezében továbbra is megosztva, de mégis a környék egyik legfontosabb, legnagyobb népességű településeként érte meg a XVIII. és XIX. századot, amikor is 1871-ben elvesztette mezővárosi rangját.34

29Horváth 2001b. 9596.

30Horváth 2001b. 96.

31 Horváth 2001b. 97.

32Horváth 2001b. 103.

33 Horváth 2001b. 104106.

34Horváth 2001b. 123.

29