Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Kenyeres István: Dobó István (1502?-1572) Életrajzi vázlat

erről tanúskodik az is, hogy a rendelkezésére álló nem túl nagy számú löveget a lehető legalkalmasabb helyeken állíttatta fel, valamint az is hogy időnként maga is adott le célzott lövéseket (az egyik ilyen alkalommal még az ostrom kezdetén szétrombolt egy török ágyúüteget). A török előhadak Ali budai pasa vezérlete alatt szeptember 11-én értek a vár alá, a fősereg Kara Ahmed másodvezír és Szokollu Mehmed ruméliai beglerbég vezérlete alatt szeptember 15-én érkezett meg. Az ostrom lényegében véve a szeptember 17-én megkezdett tüzérségi előkészítéssel indult. Szeptember 29-én - 12 napi pusztító ágyúzás után - került sor az első nagy török gyalogsági rohamra. A roham egyik legveszélyesebb pillanatában Dobó lélekjelenléte mentette meg a várat: a török janicsárok már elfoglalták az O-kaput, ám Dobó a Külső-vár belsején emelt Töltés ütegeit az elfoglalt toronyra fordíttatta és erős ágyúzással ledönttette, amely így maga alá temette a már-már örömittas janicsárokat. A vár ezt követően 7-8 napi rendszeres ostromnak volt kitéve. Dobó dolgát két, első látására tragikusnak tűnő esemény nehezítette meg. Dobó az ostrom kezdetétől megtiltotta a várőrség tagjainak a törökkel való bármilyen érintkezést, ám Hegedűs István, Serédy György kassai főkapitány által Egerbe küldött hadnagy mégis hajlott a törökkel történő megegyezésre és a vár átadására. Dobó kellő szigorral lépett fel, az áruló hadnagyot felakasztatta, társainak pedig a fülét vágatta le. A másik ilyen majdnem végzetes esemény a lőporraktár október 4-i felrobbanása volt, ami nemcsak azért volt tragikus mert a vár elvesztette lőporkészletének jelentős részét, hanem azért is, mert a robbanásjelentős kárt okozott a védművekben és tönkretett két lőpormalmot is. Dobó gyors intézkedéseinek köszönhetőn gyorsan helyreállt a rend, a két malom darabjaiból összeállítatott egy működőképest és az előrelátóan nagy mennyiségben felhalmozott salétromból azonnal folytatódhatott a lőpor előállítása. A törökök közel egy hónapi ostrom után október 12-én és 13-án végső, döntő rohamra indultak,