Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Kenyeres István: Dobó István (1502?-1572) Életrajzi vázlat

ám a védők hősies ellenállásán mindkét roham fennakadt. A küzdelem során maga Dobó is megsebesült. A török fősereg október 17én, majd az utóvéd a következő napon elvonult Eger alól. A törökök a várvédők hősiességén kívül még két további okból voltak kénytelenek az ostrommal felhagyni: az egyik, hogy közeledett Kászim napja (október 26.), ami a törökök általános hadba vonulásának utolsó napja, másrészt a keleti fronton újfent kiújult a küzdelem a perzsákkal. Természetesen ezek a tények mit sem vonnak le Dobó és katonái hősiességéből.

30 A győzelemnek óriási lélektani hatása volt, először sikerült feltartóztatni egy nagyobb török hadjáratot egy fővár megvédésével (most tekintsünk el a kőszegiek 1532. évi sikeres ellenállásától), így nem csupán Felső-Magyarországot és a bányavárosokat sikerült megvédeni, hanem így a század végéig megmaradt a lehetőség a hódoltsági területek megadóztatására és ezzel a magyar igények gyakorlatban történő hangsúlyozására. Egyúttal időt adott a bécsi hadvezetésnek a mélységben tagolt végvárrendszer kiépítésének folytatására. Eger ugyan 1596-ban török kézre került, de akkorra már az Egert övező várak meg tudták védeni az országrészt. Dobó Erdély vajdája A sikeres ellenállás után az utókor számára meglepő módon, 1552. november 25-én Dobó és vámagy-társa, Mekcsey István felmentésüket kérték. A lemondásnak minden bizonnyal több oka is lehetett. Annak ellenére, hogy miként Dobó is írja: „... a vár annyira leromboltatott, hogy inkább mezőnek, mint várnak mondható", a felviAz ostromra mai napig a legalapvetőbb forrás Tinódi Sebestyén: Eger vár viadaljáról való ének. (História). In: Tinódi 221-289. p.. Ld. még: Gyárfás, Dobó 66-75. p. Sugár, Eger 55-90. p.