Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke

Mihály tölthette be, aki a nikápolyi csata óta kiszorult az országnagyok közül.

60 Mindez arra enged következtetni, hogy az uralkodó az ellenzékét azzal próbálta lecsendesíteni, hogy kipróbált híveit hátérbe szorítva, új embereknek engedett teret a kormányzásban. Bár nem elképzelhetetlen, hogy ez a király kegyéből fakadó elhatározás helyett egy kemény ellenzéki fellépés által kikényszerített döntésnek volt az eredménye. Mindenesetre Zsigmond úgy érezte, hogy ezzel az engedménnyel nyugodtan hátrahagyhatja az országot. A patthelyzet azonban nem maradhatott fenn sokáig. Mit jelentett a macsói bánság fölötti hatalom, hol is található ez a bánság? A bánok Szávaszentdemeterről keltezték okleveleiket, itt tartották bírói széküket. Macsó eredetileg a Száván túli, mai észak-szerbiai területeket jelentett. Ebben az időben már bizonytalanná vált ezeknek a részeknek a hovatartozása. A bánok hatalmi bázisát nem az itteni várak (Macsó, Nándorfehérvár, Debrecen, Belastena, Nepricava és Kölpény) jelentették, hanem az, hogy honorbirtokként hozzájuk tartoztak a dél-magyarországi vármegyék. A bánsággal együtt járt Szerem, Valkó, Bács, Bodrog, Baranya és néhány év óta Tolna vármegye ispáni tiszte is. A báni tisztség bárói rangot, az ország első öt zászlósura közötti helyet jelentett. Mivel az ország leggazdagabb vidéke a Szerémség és környéke volt, így a báni birtokok jövedelme vetekedett az erdélyi vajdáéval. Tamás számára a bánság elnyerése nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy úgy rangban, mint vagyoni helyzetben bekerült ország legszűkebb vezetői garnitúrájába. Nem tudjuk, hogy személyesen megjelent-e új bánságában. Valószínűbb, hogy annak igazgatását Istvánra hagyta, ő pedig Egerben maEngel Pál: Zsigmond bárói. In: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Bp., 2003. 240.; ZsO. II. 1541. és ZsO. II. 1864.