Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke

riára, ahol kitűnően megállta a helyét. Nem csekély szolgálatot kellett elvégeznie, hogy kiérdemelje az ország egyik leggazdagabb monostora elnyerését. Sőt még többet is! Fügedi szerint Mátyás alatt vált szokássá a szolgálatokat püspöki javadalmakkal jutalmazni. Zsigmond alattvalóinak még meg kellett elégedniük egy-egy apátság jövedelmével." Tamás ebből a szempontból kivétel, mert ő 1397 szeptemberében kinevezést nyert a szerémi püspökség élére. Egyetérthetünk életrajzírójával: „hogy ily hamar emelkedett Tamás az apátságból az előkelő püspöki székbe, ezen kitüntetéséből alaposan következtethetni az ő kitűnő tehetségére, jeles tudományosságára és befolyásos családi összeköttetésére mivel csak ezek nyithatták (meg) előtte az utat."

12 Szerémi püspöksége összefüggésben állt az országos politikával. A vesztes nikápolyi csatát követően, a hadügyet alapjaiban átszervezni kívánó, Temesvárra meghirdetett országgyűlés előestéjén kerített rá sort az uralkodó. Ekkor a szerémi püspökség alá tartozó terület világi igazgatását is átszervezte. A csak pár hónapja kinevezett macsói bánokat, Maróti Jánost és Perényi Pétert áthelyezte Erdélybe. Helyükbe egyedüli bánná a Bebek Ferencet nevezte ki.

13 Szükségét érezhette, hogy egy megbízható, hűséges embert állítson melléje. A határvidék lakossága már Nagy Lajos király halála óta forrongott. A dalmát kikötővárosok lakosságának érdekeit jobban szolgálta volna, ha az ország erőteljesebb tengeri hatalommá válik. Az 11 Fügedi 101. 12 Balázsy Ferenc: Heves vármegye története. I. kötet. 12. §. Ludányi Tamás egri püspök és Debrőy István Heves megyei előkelő úr szereplése Zsigmond király alatt. Balázsy itt Tamás egri püspökké tételét méltatta, de megállapításai korábbi, szerémi püspöki kinevezésére is állnak. 13 Először 1397. március 4-én, utoljára szeptember 13-án szerepeltek macsói bánokként: Dl. 8208. és ZsO. I. 4965. Bebek Ferenc 3 évig maradt hivatalban: Dl. 8282. és ZsO. 11/2. 515.