Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke

Anjou-ház Durazzói ágából származó II. (Kis) Károly magyar király megöletésével a nápolyi orientációnak, mely képes lehetett volna Velence befolyását ellensúlyozni, vége szakadt. Ám az ifjú nápolyi király, László nem mondott le a magyar trón megszerzéséről. Közte és az uralkodó osztály egyes vezetői között legkésőbb Nikápolyt követően, 1396 végén sor került a kapcsolatfelvételre. A vereség, tetézve a csatát követő bizonytalansággal és zűrzavarral, a török fenyegetettség megnövekedésével, arra ösztönözte a Lackfiakat, hogy új királyt keressenek. Már a puszta gyanú is elég volt a hazatérő Zsigmondnak ahhoz, hogy az 1397 februárjában megtartott körösi gyűlésen véresen leszámoljon a hűtlenekkel. Mégsem sikerült felszámolnia a nápolyi-pártot. IX. Benedek pápa is egyre határozottabban támogatta Nápoly királyát. Miért változtatott a politikáján? Már két évtizede, hogy két pápája is volt az egyháznak: IX. Bonifác Rómában a német király, míg XIII. Bebedek a francia király pártfogását élvezve, Avignonban székelt. De 1398-ban VI. Károly és Vencel király megbízottai arra a megállapodásra jutottak, hogy úgy lehet megszüntetni az egyházszakadást, ha mindketten vállalkoznak „saját" pápájuk lemondatására. Zsigmond 1399 februárjában Krakkóban is járt, hogy a lengyeleket is meggyőzze az elképzelés helyességéről. A pápát ez ösztönözte cselekvésre: 1400-ban elérte, hogy Vencelt megfosszák a német birodalom kormányzásától, de bosszúját Zsigmond sem kerülhette el.

14 A Nápolyi-párt bázisát a dalmát-bosnyák határvidék lakossága jelentette. Az itt regnáló püspökök, a híveiket követve, könnyen azonosultak a pápa megváltozott politikájával. A Szentatya ezt arra használta fel, hogy az ország közepén megüresedő püspöki székeket a délvidékiekkel, az ő híveinek számító főpapokkal töltötte be. Ez Hon'áth Mihály: Magyarország történelme. Pest, 1871. 414^415. és 418.