Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 37. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2005)
Domokos György: A törökellenes védelmi rendszer kiépítésének vázlatos története a 16. második felében
Ilyen külpolitikai konstelláció közepette Magyarország tehát külső segítségre nem igazán számíthatott. Egyetlen tényező tudta volna tehermentesíteni az országot, a perzsa háború, ám amióta a harcias Iszmail sah 1514-ben Csaldiránnál döntő vereséget szenvedett I. Szelimtől, ennek lehetősége is megszűnt. Az oszmánok keleti lekötöttségének megszűnése ellenére II. Lajos 1519 áprilisában, elismerve területi veszteségeit, békét köthetett Szelimmel, mert a szultán ekkor még Rodosz ellen készült. A trónra lépő Szulejmán először követe útján szintúgy e béke fenntartására tett javaslatot, ám a magyar kormányzat Behrám csauszt börtönbe vetette, jelezvén az új szultánnak, hogy a politikai ellentéteket fegyverrel kívánja rendezni. Ebben az első látásra botor lépésben valószínűleg az játszhatott közre, hogy a magyar kormányzat felmérte: még mindig jobb egy nyílt háború a törökkel, ahol maradt még egy halvány remény egy döntő csatában kivívott győzelem kicsikarására, mint folyamatosan felőrlődni a minden tekintetben jóval erősebb ellenség rendszeres támadásai, módszeres pusztításai alatt. Ezek a támadások pedig amúgy sem sokáig várattak magukra. Szulejmán már 1521-ben személyesen vezette hadait Magyarország ellen. Bevette az utolsó emberig védett Szabácsot, majd 66 napi ostrom után elfoglalta a déli védővonal kulcsát, Nándorfehérvárat. A következő évben pedig, kihasználva ellenfele tehetetlenségét, hozzákezdett a déli védvonalon tört rés kitágításához, végső soron az egész rendszer felszámolásához. Először elfoglalták a Nándorfehérvártól keletre fekvő Orsovát, a délnyugatra levő Knint pedig védői feladni kényszerültek. Némi reményt adott, hogy Klisszát, a dalmát tengerpart kulcserődjét 1521-ben és 1524-ben is sikerült megvédeni. Jajcát pedig két alkalommal is, 1522-ben és 1525-ben fel tudták menteni. íme a bizonyíték a fentebb a felmentő seregről mondottakra. Am e sikereket nagyban beárnyékolta Szörény elvesztése. E vár a Duna bal partján, Havasalföld határán állt, így fontos megfigyelőpontot jelentett mind