Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 37. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2005)

Domokos György: A törökellenes védelmi rendszer kiépítésének vázlatos története a 16. második felében

katonai, mind politikai szempontból. Miután elfoglalták, az oszmánok innen már Erdélyt és Temesvárat veszélyeztették. Ráadásul elestével összeomlott az első magyar végvári vonal is. Ami abból megmaradt, főként Jajca és Kiissza, azt minden oldalról török várak fojtogató gyűrűje vette körül, ellátásukat csak komoly haderő bevetésével lehetett ideig-óráig megoldani. Elszigetelten állva még saját magukat is alig tudták megvédeni, csak idő kérdése volt, mikor vesznek el végleg. Az elfoglalt magyar várakból pedig kiépült az oszmánok első védővonala, ahonnan megkezdték a támadásokat a belső magyar várláncolat ellen, elsősorban az azok bázisát biztosító területek pusztításával. A probléma ezzel „mindössze" az volt, hogy a harcok addig javarészt az országon kívül, vagy a szűken vett határvidéken zajlottak. Amint azonban a védelmi vonal a Duna-Száván belülre került, a háború már mélyebben fekvő magyar területeket is elért. Ennek a pusztításnak esett áldozatul csaknem az egész Szerémség. Mindezt a magyar kormányzat teljes tehetetlenségbe dermedve szemlélte, az előző évek sorozatos kudarcai pedig előrevetítették azt, ami 1526-ban bekövetkezett. Elesett Pétervárad, s vele megszűnt a déli védővonal, a mohácsi csatasíkon pedig elvérzett a középkori magyar állam elavult hadigépezete. Mohácsot manapság - Szakály Ferenc nyomán - az azt megelőző másfél évszázad harcainak, a két egyenlőtlen ellenfél küzdelmének, a hanyatló magyar és a fejlődése csúcsára ért Oszmán Birodalom közti küzdelem végelszámolásának szoktuk tekinteni, továbbá a magyar történelem egy új korszaka, a török hódoltság kora kezdetének. Szulejmán a számára is némileg meglepő mohácsi győzelem után elfoglalta és kifosztotta Budát, majd elhagyta az országot. Eljárása teljes mértékben megfelelt az oszmánok Balkánon már jól bevált hódítási szokásainak. Ám e lépése később mégis hibásnak bizonyult. Szulejmán - és minden utóda - számára ugyanis a fő célt nem Buda, nem is Magyarország jelentette, hanem Bécs, a Habsburgok székvárosának megszerzése, s ezzel a mintegy szimbolikus