Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 25. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1993)

Szecskó Károly: Az egri Dobó-szobor felállításának története

Nincs mása a históriában ennek a küzdelemnek! Voltak hő­sök, a kik inkább meghaltak, hogysem falaikat átengedjék; volt várkapitány, a ki egy maga állott ki a kapuja elé százezer ember el­len; volt vezér, a ki elkeseredésében a bizonyos halálba rohant az egész hadával - de, hogy ilyen kis sereg, ilyen nagy had ellen, az a bátorságnak és stratégiai leleményességnek ennyi erejével, s utol­jára az elszántságnak ilyen martiromságba magasztosuló küzdel­mével s a csodák fényében tündöklő sikerével állt volna ellen egy ország pusztító veszedelemnek, erre példa nincsen! 1552-ig Eger nevét nem ismeri a világ. 1552-ben egyszerre ra­gyogó betűkkel emelkedik Eger neve a világtörténelem horizont­jára, s Európa tapsol és ujjong a példátlan győzelemnek. Az évszázadok óta növekvő török hold itt sápadt el először fé­nyében. A török terjeszkedés itt találta az első sziklagátat, a me­lyen túl már nem csaphatott s ez időtől fogva mind máig lassú apa­dás a török hatalom. Van-e magyar, a kinek nem dobban meg a szíve, ha Dobóra és az egri népre gondol? Van-e magyar a ki siket marad, amikor arról zendül a szó, hogy az egri vár ormán ott lássuk örökre Dobó ércz­alakját?! Szobrot akarunk emelni az egri hősöknek, szépet, nagyot, ne­vükhöz méltót. E szoborban benne kell lenni minden magyar csa­lád érzésének, minden magyar férfi hálagondolatának, minden ma­gyar nő büszkeségének, benne kell lennie minden magyar gyermek szíve dobbanásának. Mert mindnyájuk büszkeségei, példaképei, dí­szei, hősei ők; nemcsak az egrieké - az egész nemzeté. Egy szemernyi erezet kérünk minden magyar családtól, min­den magyar férfitól, minden magyar nőtől, minden magyar gyer­mektől. Adjon a szegény rezet, adjon a gazdag ezüstöt, aranyat, de ne legyen olyan magyar ember ebben az országban, a kinek egy réz fillérnyi része se lesz a szoborban. Szeretnénk egy szép szobor csoportozatot, amely feltüntetné Dobóban a hazafias elszántságot, Bornemisszában a magyar ész le­leményességét, Mekcseyben az erőt, s egy tépett ruhájú, kibomlott hajú, fegyveres magyar női alakban a magyar nőnek azt a kiváló­ságát, midőn a veszedelem förgetegében a hazaszeretet hősei közé

Next

/
Oldalképek
Tartalom