Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 25. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1993)
Sugár István: Az egri pasalik török várai (második rész)
évi királyi rendelet a Tisza-menti 10 sánc sorában még megemlítette a martonodot is - jelezve a helység stratégiai jelentőségét. A XIX. század utolsó negyedében egy martonosi feljegyzés szerint ott „kisszerű vár állott rajta (t.i. a falu földjén, S. I.), melynek romjai most is látszanak a tér jelenben is Arany homoknak neveztetik." SZABADKA Valószínűleg a XII. század közepére tehető, amikor Szabadkán addig a mocsár által védelmezett kis földvárat IV. Béla valaminő módon megerősíttette. Szabadkát egy 1429. évi oklevél „libera villa regia"~nak, azaz szabad királyi falunak említi. 1439-ben kelt oklevélben már mint oppidum szerepel, de várról még nincs említés. Általában elfogadott az a feltételezés, hogy a városban a Hunyadiak korában - a XV. század második felében - épült kőből és téglából a vár, s a XV. század óta Szabadka már megerődített helység. Először 1504-ben említi egy oklevél a „Castrum Szabadka"-t. A Bács megyei szabadkai várat földjeivel együtt („Castrum Szabattka cum telluris suis") II. Ulászló Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adományozta, akitől enyigi Török Imre kezére került, míg végül 1526-ban már Török Bálint a birtokosa. A történeti szakirodalom nem egységes abban sem, hogy Szabadkát mikor foglalták el a törökök. Evlia Cselebi és Soós Elemér szerint már a mohácsi csatát követően, 1526-ban megszállták a hódítók, de tudnivaló, hogy 1526 után, amikor a török had kivonult az országból, területéből csak a Szerémséget tartották meg szilárdan kezükben, mint a hazánk elleni támadás katonai kiinduló bázisát. Igazat kell adnunk Csorba Csabának, aki szerint 1541-ben „foglalták" el a törökök Szabadkát. A szabadkai magyar vár építményéről semminemű adattal nem rendelkezünk. De sajnos Evlia Cselebi 1660-as években ott tett helyszíni látogatása nyomán - szokásától merőben eltérően sem ír a várról semmi egyebet, mint, hogy az „egy végtelen terjedelmű kis mezőség közepén fekszik", s nyugati mellékén „egy kis
