Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 16. ( Az Egri Vár Baráti Köre Eger, 1981)

A szerkesztő nyílt levele az egri vár barátaihoz a vár helyreállításáról

kutatást nem terheli mulasztás, hogy még 1981-ben sem kezdik el az egri vár e két rendkívül fontos objektumának a restaurálását. Szinte nyilvánvaló, hogy az egri várban több mint egy évtizede a feltáró-tervező és a kivitelező munka nincs szinkronban. Ennek illusztrálására még csupán egy példával élünk. Az 1970-es évek elején megkezdték a Setét-kapubástya feltárását és helyreállítását. 1976 elejére a kapu előcsarnokát korszerűen berendezve átadták, de magában a műemléki objektumban még 1981-ben is fapallókon közlekedik a látogató, évente félmillió ember. Csaknem minden látványosságot deszkák takarnak, mivel a feltárás itt még nem fejeződött be. Ennek a feltétele ugyanis a konzerváló munka beindulása. Egyesek valószínűleg azt gondolják, hogy számításon kívül hagyom az időközben kedvezőtlenné vált világpiaci helyzetet, s ezzel összefüggően gazdasági nehézségeinket, amelyek nyilvánvalóan kihatnak a műemlékvédelem anyagi bázisára is. Én természetesnek vettem, hogy ezt ma mindenki, még az írástudatlanok is tudják, megértik (különösen, ha van televíziójuk). Látnunk kell azonban, hogy komolyan fennáll annak a veszélye: gazdasági problémákra akkor is hivatkozunk (számadatokat felsorakoztatva, mintegy takaróként használva), amikor az eredménytelenségben nem rejlik kizárólagosan valutáris ok. Számadatokat, tényeket mi is mérlegre tehetünk. Például: 1961— 1965 között az OMF-nek 7,5 millió forint volt a költség-előirányzata az egri vár feltárására és helyreállítására és lényegében egyedül viselte a terheket. Mit restauráltak ebben az időszakban, minek a látványával gyarapodott műemlékvédelmünk, milyen új élményeket nyújtott a látogatóknak? Ekkor fejezték be a vár déli falának a restaurálását a Varkoch-kaputól a Gergely-bástyáig. Ebben az időszakban állították helyre mai formájában a Varkoch-kaput, a Gergely-bástyát, a Gótikus Palotát, a Tömlöc-bástyát. Ekkor rendezték a palota mögötti falszoros területét, feltárva, helyreállítva itt a külső falat. Ekkor állítottak helyre a szabolcsi főesperes házának 5 helyiségéből hármat (a képtár épületének ÉNy-i sarkán). Végül ekkor restaurálták az alsó kapu és a Varkochkapu közötti külső falat. S 1976—1980-ban? Az 1974. évi árszinten a IV. ötéves tervidőszakra az OMF 9 millió 600 ezer forintot tervezett, a megyei tanács a várfalak restaurálására (beleértve a Dobó- és Zárkándy-bástyákat is stb.), közművesítésre, parkosításra 33 millió 700 ezer forintot irányzott elő. Mit állítottak helyre a tervidőszakban, minek a restaurálása fejeződött be, mit adtak át a várlátogatóknak? A kútházat az I. sz. (igazgatósági) épület és a déli fal között. Egy kis vasolvasztót és egy gótikus épület legalsó (pince) szintjét a lejáróval a vár déli falánál, de ezek sajnos még nem tekinthetők meg. Lényegében befejeződött a képtár épülete mögötti keskeny területsáv helyreállítása és e területhez DNy-ra csatlakozó pékműhely és pincehelyiségek; de még ezek sem tekinthetők meg 1981 első felében. Más elkészült objektumról nem tudok. Vajon az összehasonlítás számban és volumenben megállja-e a próbát? Nem érzek abban hamis nosztalgiát, amikor az 1960-es évekre úgy tekintek műemlék-helyreállítás szempontjából mint aranykorra. Különösen eredményesek voltak azok az esztendők, amikor a vár helyreállítását tervező mérnöknek a munkáját nem bonyolította egy külön létrehozott kivitelező osztály (a körzeti építésvezetőségek fölé helyezve). Tehát a tervezés és a kivitelezés felelősségét, egymásra nem háríthatták. Jól emlékszem, hogy ezekben az időkben a tervezőmérnök az év csaknem valamennyi hetében a várban látható volt, és természetesnek tar-