Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 12. (Eger, 1976)

Détshy Mihály: A tudományos kutatás szerepe az egri vár feltárásánál és helyreállításánál

Hasonló segítséget nyújtottak a forrásadatok a várfalak és bástyák feltárásánál és a feltárt részek értelmezésénél, helyreállításánál. A Tömlöc-, de különösen a korábban omladékkal teljesen eltakart Föld-bástya kiépülésének történetéhez a XVI. sz.-i iratokon, számadásokon és levéltárakon kívül az 1568 évi Ferabosco-féle felmérés és a következő évekből származó Baldigara-tervek összevetése tette lehetővé a középkori Tömlöc-torony, a Perényi idejében készült bástyatoldások és a Baldigara-féle végső kialakítás falszakaszainak egyértelmű megkülönböztetését. Figyelemre méltó, hogy a XVII. sz. végi jelentések, a XVIII. sz.-i felmérések is fontos utalásokkal segítettek a bástyák belső kialakításának, majd pusztulásuk menetének tisztázásában. A Gergely- és Varkocs-bástya közötti déli belső várfal köpenyezése alatt szinte felismerhetetlen középkori kaputorony feltárásához a XVI. sz.-i váralaprajzok adtak támpontot. A Bakócz- és Hippolit-számadásokból és az 1508. évi leltárból tudtuk meg, hogy a „porta minor", tehát a kisebb várkapu tornyát tártuk fel, amelyet Mirandola 1560. évi terve már befalazva ábrázol, és Tinódi is csak mint „tornyocskát" említ, tehát 1552-ben itt már nem volt bejárat, következésképpen 1542 körül befalazták. Későbbi kialakítását, a felső szintjein levő helységeket és ezek rendeltetését a XVIII. sz.-i rajzokból és összeírásokból ismerhettük meg. A forrásadatokra támaszkodva fokozott biztonsággal indulhatott meg a feltárás. A nyugati várfal és a mögötte húzódó területsáv most folyó feltárásához is lényeges támpontokat szolgáltattak forrásaink. Mirandola és Ferabosco alaprajzai még jól mutatják a legkésőbb XVI. sz.-i várfal girbe-gurba vonalvezetését. Az 1557. évi várvizsgálat jelentése az „esztergomi érsek", feltehetően Oláh Miklós püspöksége idejére teszi a várfal ostrom előtti újjáépítését, és támpilléreket említ, amelyek a falat támogatták. Ezek a támpillérek a feltárásnál a később falvastagításokban láthatóvá is váltak. A falvastagításról Veráncsics 1561-ben ír két levelében a királynak, megjegyezve, hogy a munkáról az ekkor Egerben időző Mirandola építész bővebben tájékoztatni fogja őfelségét, majd Mirandola 1560. évi tervén és Ferabosco 1568. évi felmérésén felismerhető, hogy kívülről valóban újabb vastag újabb falréteget raktak e régi fal elé, amely kiegyenesítette annak sokszorosan megtört vonalát. A több időpontban épült falrétegek jól felismerhetők ma is, és fentiek alapján datálhatok. A fal XVIII. sz. elejei állapotára, de egyben XVI. sz.-i kiképzésére is következtethetünk az 1711. évi térkép metszeteiből. Sartory mérnök 1804. évi szakvéleményében találunk adatokat a fal akkori állapotára és méreteire. Ekkor 9 öl, kb 18 m magasan állt, de omladozó állapota miatt 3 ölnyire való lebontását, egyben a várlejtő lemosódása miatt kibukkanó alapok földdel való megtámasztását javasolja. A falak mai magassága igazolja, hogy a bontás a javasolt mértékben nem készült el. Az alapok megtámasztására vonatkozó javaslat figyelmeztet, hogy a lejtő mostani rendezésénél is kellő óvatossággal járjunk el. A fal mögött állott, 1806-ban lebontott épületek feltárt maradványainak azonosítására is bőséges adatokkal szolgálnak forrásaink. Pataki a XVI. sz.-i váralaprajzokon látható kis helységeket középkori kanonoki, ill. oltáralapítványi házaknak vélte. A XVIII. sz.-i alaprajzok és leltárak szerint ekkor katonai pékség, termény- és lisztraktár volt az itteni épületcsoportban. Feltehetően hasonló célra szolgáltak a XVI sz.ban is, hiszen ilyeneket a XVI. sz.-i leltárak is felsorolnak, és a számadások, jelentések említik építésüket. Az adatok összevetéséből valószí-