Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 12. (Eger, 1976)

Gerő László: Az egri vár helye a magyar végvárak rendszerében

kertje, a Gierdino Boboli közötti Medicivár, a Fortezza Belvedere alakjában, Michelangelo tervei szerint (1520—1528). A spanyolok is az új bástyás rendszerben építik most váraikat, mint Salsest (1503) és Navarrens várát (1538), majd egyik legszebb példát, az itáliai Aquila várát, Pirro Luigi Escriva (1534), valamint a nápolyi Sant Elmo várát (1542). Ugyanakkor az európai várépítészet még nem mindenhol veszi át az olasz várak bástyáinak „sistema bastionata" rendszerét, hanem a régi középkori védőműveket igyekszik megerősíteni, és mindenesetre nagyobb átmérőjű tornyokat, ún. ágyútornyokat épít. Ilyen a londoni Tower megerősítése (1509—47), vagy a Brüsszel melletti Gassbeck vára Egmont gróf id°ién (1556—68). Ezek az ágyútornyok azonban nem váltak be, mert túlságosan könnyű célpontot nyújtottak az ostromlók tüzérségének, emellett ágyúkamráikban a füstnélküli lőpor idején koncentrálódott lőoorfüst n kezelőket akadályozta. A falaknak ágyútűzzel szemben ellenállóbbá tételére belső földtölléseket alkalmaztak, amikkel először Vicenza megerősítése során találkozunk, Sanmichele építésztől, 1548-ban. Az olasz várépítők között találjuk ebben az időben a legnevesebb reneszánsz építészeket: Bramantet, Peruzzit. Pontellit és da Bangáitokat. An+onin da Sangallo építi a római Ardeatino bástyát (1534—49). Azt látjuk, hogy Filaret.e reneszánsz teoretikus elméleti tervétől a spanvol Escriva aquileai váráig, azaz 1460-tól 1530-ig kialakul az olasz új bástyás rendszer. Nálunk is, az egri vár ostromának évében. 1552-ben ajánlja Szondy Gvörgy várkanitány a magyar országgvűlésnek a régi hegyi várak lebontását, és helyettük a mocsaras síkvidéki helyek védelmét. Az olasz-bástyás várak védnműveit ugyanis a hegyeken nem lehet megépíteni, mert ezek terjedelméhez a szűk fennsíkok nem adtak lehetőséget. Magyarország helyzetében 1526 után különös fontosságú a védelem. A török rendszeres támadásai, a császárvárosokat: Bécset és Prágát is mindjobban fenyegető előnyomulása, végül Buda török kézre jutása (1541) vezet a bécsi Hofkriegsrat (Haditanács) felállítására (1556). Ez számos olasz hadmérnököt hív be (Gyalókay 150 nevet említ), a török ellen Magyarországon felállítandó végvár vonal vizsgálatára, és e sokszáz km hosszan futó, és néhányszáz km mélységben tagolódó várakból álló védőgyűrű várainak megvizsgálására, és korszerű átépítésükre. Mái- korábban Budán találjuk, Szapolyai János szolgálatában Domenico Da Bolognát (1531—40), az Erdélyi bástya mesterét, továbbá Gvőrben Pietro Feraboscot, a győri vár hétbástyás ésnedig fülesbástyás várának tervező mesterét (1562), Paolo Mirandolát, aki ötszögű, szabályos rajzú fülesbástyás vártervet készít Eger várának bástyás átépítésére, és mint Ferabosco, ő is az új olasz rendszer hatalmas méretű füles bástyáit alkalmazza tervében (1560—61). Az ötszögű elrendezés gyakori volt e korszakban, nemcsak Vignola caprarolai várában látjuk ennek példáját, de a hazai Sárvár. Kanizsa, Károly város (Krusevac), Lipótvár, Nagyvárad, Szatmár várai is ilyen szabályos ötszögű alaprajzzal épültek. Eger vára mégsem a Mirandola-féle terv, hanem Ottavio Baldigara terve szerint valósult meg, mely azonban lényegében a helyi viszonyokat vette figyelembe, és a leginkább veszélyeztetett — az ún. sánc-