Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 12. (Eger, 1976)

Gerő László: Az egri vár helye a magyar végvárak rendszerében

városrész felőli — vonalat erősítette meg két nagyméretű új-olasz fülesbástyájával (1573—83), melyek a század nyolcvanas éveiig felépültek. Ez építkezések európai viszonylatban is élenjáró, korszerű voltáról akkor győződhetünk meg, ha összehasonlítjuk a többi várak hasonló átalakulási folyamatával. Minden szakkönyvből azt látjuk, hogy német területen 1580-ban még csak köralaprajzú bástyákat találunk, és magának Bécs városának az ötszög formáját követő, szabályos építésű bástyái első ábrázolása csak 1547-ben látható először. Drezda városának bástyákkal ellátott első védőöve legkorábbi ábrázolása 1549-ből való, és a lengyelországi városok, várak, első bástyás védelme mind a század végén épült, mint Zamosc városa (Morando terve 1579—1605), Visnic (1615—21), Krzyztopor (W. Senes, 1621—44). Cseh területen is hasonló a helyzet (pl. Prahatice, 1600). A század végére a típus végleges formája kialakul, aminek szép példája Palma Nuova kilencszögű, kilencbástyás szabályos alaprajzú bástyás városfala (Vincenzo Scamozzitól, 1593), vagy a máltai La Valetta 1608 évi bástyás városfalai. A magyar várállományban, melyet ebben az időben Giulio Turco hadmérnök 1569. évi felmérései olyan szépen ábrázolnak, és később Anghiellini mérnök alaprajzai egészítenek ki, még túlnyomóan kerek alaprajzú bástyákat és kis területű ötszögű ún. olasz-bástyákat látunk. Merőben újak viszont Győr és Eger nagyméretű, újolasz rendszerű füles bástyái, utóbbiak aknafigyelő folyosói, egymásba fűzött csigalépcsői, tágas ágyúkamrái és a várkatonaság elhelyezésére a falak földtöltései alatt megépített boltozott casermák, casamaták, melyek így együtt Egerben a XVI. századi európai várépítészetnek valóban élvonalát jelentették. GERÖ LÁSZLÓ