Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 8. (Eger, 1969)

Amikor az egri várat vasútvonallal átvágták (1906-7.)

mentén s a bástyánál megkezdte a munkálatokat, a tereprendezést, a bástyarombolást. Kutatásaim szerint 1906 november derekán vette kezdetét a bástya átvágása, rombolása.

17 (2. kép.) Tehát a vállalkozók nagy óvatosságai megvárták a vasútépítésről szóló törvénytervezetnek az országgyűlés elé terjesztését, de annak tárgyalására, vagy éppen törvényerőre emelkedésére már nem vártakZ

18 A barbár műemlékrongálásnak hamarosan híre terjedt. Már 1906. november 25-én a város múltjának lelkes kutatója és nagy barátja: Türk Frigyes gimnáziumi tanár a Heves vármegyei Hírlapban Romboló haladás című írásában fújta meg először a riadót és tárta a tényeket a közvélemény elé: „Pyrker érsek jó félévszázaddal ezelőtt kijelölte az irányt, amerre Egernek a felfölddel való közlekedési összeköttetését keresnie kell, midőn 1840-ben Utáni erővel elkészítette a szarvaskői utat. Ezen a nyomon haladnak ma is az Eger—Putnok-i vasútvonal munkába vételénél. A munkálatok folynak, már az egri várhoz értek. Azt hittem, a Perényi által vágott közön (tudniillik a belső és a külső vár között kialakított széles és mély várárokban, S. I.), vonják meg a vasúti vonalat, ami igen természetes. Ellenkezőleg. Magát a várat, illetőleg annak legművesebb részét, a Bolykitornyot látták jónak a haladás érdekében szétrombolni. (E korszak kutatói még súlyos tévedésben voltak. Nem ismerték pontosan a belső és külső vár bástyáinak elhelyezkedését, illetve nevét. Mivel Tinódi Sebestyén a vár legkeletibb bástyájának jelölte meg a Bolyki-bástyát, hát tévedésből a belső vár északkeleti bástyáját képzelték Bolyki-bástyának. S. I.) Most bontja. Sírva láttam a napszámosok lelketlen munkáját. Egyszer már elsirattam, mikor a múlt évben, a honvédek vágták belé a csákányt, hogy a legnagyobb honvéd, Dobó István nevével megszentelt bástyánál valami fészerféle építéséhez köveket nyerjenek ... Most is onnan éri a várat a legpogányabb rombolás, az Egri csillagok teremtőjével szemben. (Azaz Gárdonyi Géza lakóháza közvetlen közelében. S, I.) Bontják a Bolyki tornyot, a haladás végett! Megnéztem tegnap és fájdalommal láttam ezt a vandál munkát. Omlanak a bámulatra méltó boltozatok, aminőket ma megépíteni nem bírnának. Omlik és múlik bennük, velük Dobó István emléke isi..." A cikk a továbbiakban riportszerű eleven képet rajzol a helyszínről. „Vannak nézői is, köztük diákok. Nézem az arcukat. Valami fájdalmasat éreznek. Meg is szólalnak: — Hiszen csak pár lépéssel tovább vitték volna a vasutat! — De hát ott néhány ház kisajátítása vált volna szükségessé. — Sáncbeli néhány ház! Hát van-e Egernek olyan háza, mely a várnak egy bástyájával is fölér? — Kerül-e ki valami régi tárgy az omladékok közül? — kérdem a munkálat vezetőtől. — Igen. Itt vannak rakásban. Egy kardot az építészeti hivatalba vittünk be. Ott voltak rakásban csontok, dárdák, csatabárdok. — Azután ki ügyel ezekre? — Nekem gondom van rájuk. Különben kincstári birtok lévén a vár, a honvéd tiszt urak is visznek el belőlük. — Ezek a tárgyak a nemzet kincsei és elsősorban Egeré!