Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 5. (Eger, 1964)

Détsy Mihály: Az egri vár gótikus palotája

Az egri vár gótikus palotája Hossza® feltáró és restauráló munka után, nagyrészt eredeti szépségében, megújhodva áll előttünk az egri vár egyetlen fennmaradt régi épülete. Ez a palota — ha sokszor változott alakban és rendeltetésben is — több mint hatszáz éve tanúja Eger vára történetének. ! A művészettörténet régóta nyilvántartotta az egri vár északnyugati sarkán álló épületet, helyesebben a várudvarra néző homlokzata előtt húzódó folyosót, melynek középlkoirii eredetét négy csúcsíves árkádnyíiása és gótikus keresztboltozatok sorával lefedett belseje árulta el. Az 1958-ban megkezdett feltárás során hamarosan előtűnt a többi, elfalazott, csúcsíves árkád is, a folyosó hátfalán korai és késői gótikus ajtók és ablakok, az emeleti falak vakolata alól pedig régi befalazott nyílások, bukkantak elő. Az épület belsejének vizsgálata megállapította, hogy a földszinti helyiségek dongaboltozata is középkori, hasonlóan hátsó határfaluk is, amely tulaj donképpen a vár középkori eredetű, és a XVI. sz.-bar. megvastagított északi védőfala, továbbá az emeleti helyiségek is a XV— XVI. század folyamán épültek nagyrészt. Az 1552. évi híres ostrom történetíróitól és krónikásától, Tinóditól tudjuk, hogy ez az épület — legalább is a XV. sz. második felétől — az egri püspök palotája volt. Az épület eredete azonban, a feltárt építészeti részletek tanúsága szerint ennél messzebb nyúlik vissza. Az épületnek a várudvar felőli homlokfala, a csúcsíves, árkádos folyosó hátfala eredetileg a vár XIII. sz.-i északi védőfala lehetett. A vár tatárjárás utáni, vagy la XIV. sz. elején végzett bővítésekor emögött mintegy 10 m-rel újabb külső várfalvonulat épült, a két fal között pedig, a régi várfal külső oldalához a XIV. sz. első felében egy-egy és több helyiségből állói, földszintes épületeket építtettek. A helyiségekbe a várudvarból négy félköríves záródású, körkeretes ajtón át léphettek, melyek a folyosó hátfalán fülkeszerűen Mbontva, ma. ismét láthatók. A helyiségek megvilágítására — valószínűleg egy-két évtizeddel később — keskeny ablakokat nyitottak az udvar felől. Ezek közül egyet kiegészítve és megnyitva, egyet pedig töredékesen és befalazottan láthatunk az említett bejáratok mellett, gazdagon tagozott XIV. SZ.-Í keretezéssel. A helyiségeik szellőzésére szolgálhattak a homlokfaluk felső részében, talált nyílások, melyeket négylevelű lóhere alakban áttört kőlemez zárt el. Ezek egyikét láttjuk az emeleti tornác padlózatában kialakított aknában. Az ablakokkal és szellőzőkkel közel egyidőben készülhetett a földszinti rnai, keleti végén áldó terem ké

1 nagyobb, az előbbihez hasonlóan tagozott, kőkeretezésű ablaka. A tágasabb ablakok arra vallanak, hogy itt lakóhelyiség volt, és ez talán a tőle keletre állott, ma már csak csekély falcsonkokból ismert helyiségekkel 'alkotott önálló épületet, melyek felé a teremből egyszerű keretezésű, egyenes szemöldökű ajtó vezetett. Az előbbiekben említett helyiségek