Katona Mária: Két évszázada Balmazújvároson - a balmazújvárosi németek története / Újvárosi Dolgozatok 5. (Balmazújváros, 1997)
54 Az internáltak hozzátartozói leveleket küldtek az illetékeseknek, de a próbálkozások hiábavalók voltak. Szekfű Gyula akkori nagykövetként soron kívül tárgyalt az illetékes szovjet hatóságoknál, de két évvel az elhurcolások után is csak ígéreteket kapott. Révész Imre debreceni református püspök már 1944-ben kísérletet tett a debreceni Pavilon-laktanyában összegyűjtött foglyok megmentésére. Küldöttségek keresték fel az illetékes szerveket. (1947-ben pl. 100 tagú női küldöttség járt Rákosi Mátyásnál, és kérte a deportáltak hazahozására irányuló közbenjárást a szovjet hatóságoknál. Ez sem járt eredménnyel.) 1945. március 18-án született egy nyomtatvány az elhurcoltak érdekében. A Fegyverszüneti Ellenőrző Bizottság (FEB) 26. sz. rendeletére adták ki, s a szovjetek által elhurcolt állampolgárok adatait, pártállását, vagyoni helyzetét tartalmazta, s leszögezte, hogy „jelen kimutatásban felvett személyek sem nyilasok, vagy fasiszták nem voltak és népellenes cselekményt nem követtek el." 14 2 A deportáltak első csoportjait 1945 őszén engedték haza, a következő évben is folytatódott a hazatérés. Az 1946 novemberében szabadultak között nagyon sok volt a tiszántúli. Az utolsó csoportok 1948-1949 során hagyták el a Szovjetuniót. Az elhurcoltak jogi, történelmi definiálása máig pontatlan. Emlegetik őket internáltakként, deportáltakként, közmunkásként vagy hadifogolyként, kényszermunkára elhurcolt vagy deportált személyekként. Az 104/1989. (X. 4.) MT rendelet a következőképpen jelöli az elhurcoltakat: „egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek" és „polgári személyként a második világháborúval összefüggésben munkavégzés céljából a Szovjetunióba szállítottak." 14 3 A Szovjetunió 1950-ig jogellenesen tartott fogva és kényszerített munkára idegen államok civil polgárait; ez az eljárás ellentmondott a polgári lakosok kíméletéről rendelkező genfi konvenció jogi megállapításainak, az 1907-es 4. sz. hágai egyezmény záradékának, s az ENSZ közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának is. Magyarország embervesztesége a II. világháborúban 1945. június 30ig 953.842 fő voltj 4 4 a háború megtizedelte a lakosságot. Az 1945-1947
